Sá-Carneiro, Mário de : Distante Melodia

Num sonho d'Iris, morto a ouro e brasa,
Vem-me lembranças doutro Tempo azul
Que me oscilava entre véus de tule -
Um tempo esguio e leve, um tempo-Asa.
 
Então os meus sentidos eram côres,
Nasciam num jardim as minhas ansias,
Havia na minh'alma Outras distancias -
Distancias que o segui-las era flôres...
 
Caía Ouro se pensava Estrelas,
O luar batia sobre o meu alhear-me...
Noites-lagôas, como éreis belas
Sob terraços-liz de recordar-me!...
 
Idade acorde d'Inter sonho e Lua,
Onde as horas corriam sempre jade,
Onde a neblina era uma saudade,
E a luz - anseios de Princesa nua...
 
Balaústres de som, arcos de Amar,
Pontes de brilho, ogivas de perfume...
Dominio inexprimivel d'Ópio e lume
Que nunca mais, em côr, hei de habitar...
 
Tapêtes doutras Persias mais Oriente...
Cortinados de Chinas mais marfim...
Aureos Templos de ritos de setim...
Fontes correndo sombra, mansamente...
 
Zimbórios-panthéons de nostalgias...
Catedrais de ser-Eu por sobre o mar...
Escadas de honra, escadas só, ao ar...
Novas Byzancios-alma, outras Turquias...
 
Lembranças fluidas... cinza de brocado...
Irrealidade anil que em mim ondeia...
- Ao meu redór eu sou Rei exilado,
Vagabundo dum sonho de sereia...

Írisz-álomban, mely arany parázstól
halott, más, kék idő emléke száll,
mely tüllfátylak közt ringatott - sudár,
könnyű röptű idő, igazi szárny-kor.
 
Akkor még szín volt bennem minden érzék,
kert volt bölcsője minden óhajomnak,
lelkemben más távolságok honoltak,
 s ösvényeiket virágok kisérték.
 
Ha csillagokra gondoltam, arany hullt,
holdfénytől izzott önkívületem még...
- Varázsotok, tó-éjek, sose lanyhult
ott, hol liljom-terasz volt minden emlék!...
 
Álomköz s hold összhangzó kora, hol csak
jáspis órák vágtak neki a térnek,
hol révedezés volt a köd, s a fény egy
mezítelen herceglány vágya volt csak...
 
Hang-balusztrádok és szerelem-ívek,
fény-bolthajtások s illat-karzatok...
Pompa s ópium hóna, ott lakott
szívem, hol nincs lakása már a szívnek...
 
Atlasz-miséi arany templomoknak...
Keletibb Perzsiák szőnyegei...
Ivorszerűbb Kínák szőttesei...
Halk források, honnan homály csorog csak...
 
Nosztalgiák, templomkupola-formák,
tenger fölött dómként lebegve: Énem...
Becsület lépcsői, lépcsők a légben...
Üj lélek-Bizáncok, új Törökország...
 
Cseppfolyóssá vált emlékek... Brokát-por...
Kék irrealitás, bennem kavargó...
- Király vagyok, kit száműztek honából,
szirénálomban eltévedt csavargó...