Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Sena, Jorge de: Camões dirige-se aos seus contemporáneos

Sena, Jorge de portréja

Camões dirige-se aos seus contemporáneos (Portugál)

Podereis roubar-me tudo:

As ideias, as palavras, as imagens,

E também as metáforas, os temas, os motivos,

Os símbolos, e a primazia

Nas dores sofridas de uma língua nova,

No entendimento de outros, na coragem

De combater, julgar, de penetrar

Em recessos de amor para que sois castrados.

E podereis depois não me citar,

Suprimir-me, ignorar-me, aclamar até

Outros ladrões mais felizes.

Não importa nada: que o castigo

Será terrível. Não só quando

Vossos netos não souberem já quem sois

Terão de me saber melhor ainda

Do que fingis que não sabeis,

Como tudo, tudo o que laboriosamente pilhais,

Reverterá para o meu nome. E mesmo será meu,

Tido por meu, contado como meu,

Até mesmo aquele pouco e miserável

Que, só por vós, sem roubo, haveríeis feito.

Nada tereis, mas nada: nem os ossos,

Que um vosso esqueleto há-de ser buscado,

para passar por meu, E para outros ladrões,

iguais a vós, de joelhos, porem flores no túmulo.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://ruadaspretas.blogspot.com/2009/08

Camőes kortársaihoz szól (Magyar)

Mindent ellophattok tőlem:

gondolatokat, szavakat, képeket,

s metaforákat is, témákat és motívumot,

szimbólumokat, és egy új nyelven megkínlódott

fájdalmat, mások megértésének elsőbbségét,

s a bátorságét is a küzdelemhez, a megítéléshez,

a szerelem magányában való belépéshez,

amihez ti kasztráltak vagytok.

S megtehetitek majd, hogy nem idéztek engem,

hogy betiltotok, nem ismertek, sőt ünnepeltek

más, boldogabb tolvajokat.

Semmi sem számít: hiszen a büntetés

borzalmas lesz. Nemcsak midőn

a saját unokáitok nem fogják tudni már, kik vagytok,

énrólam viszont annál többet fognak tudni,

mint amennyit ti színleltek, hogy nem tudtok,

aminthogy mindaz, amit ti fáradsággal összeloptok,

visszahull majdan az én nevemre. És bizony enyém lesz,

enyémnek tartott, enyémnek tulajdonított

még ama csekély és nyomorúságos is,

amit önmagatokból alkottatok, lopás nélkül.

Nem lesz semmitek, de semmitek ám: még csontok sem,

mert egyik csontvázatok lesz felkutatva,

és enyémként bemutatva. És más tolvajoknak,

olyanoknak mint ti, térdelve virágot raknak sírjaikra.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap