Torga, Miguel: Camões (Camões Magyar nyelven)

Nem tenho versos, cedro desmedido
Da pequena floresta portuguesa!
Nem tenho versos, de tão comovido
Que fico a olhar de longe tal grandeza.
 
Quem te pode cantar, depois do Canto
Que deste à pátria, que to não merece?
O sol da inspiração que acendo e que levanto,
Chega aos teus pés e como que arrefece.
 
Chamar-te génio é justo, mas é pouco.
Chamar-te herói, é dar-te um só poder.
Poeta de um império que era louco,
Foste louco a cantar e louco a combater.
 
Sirva, pois, de poema este respeito
Que te devo e professo,
Única nau do sonho insatisfeito
Que não teve regresso!

Nincs rád szavam, roppant cédrusfatörzse
a portugálság kicsiny erdejének!
Nincs rád szavam, ahogy megilletődve
a messzeségből nagyságodra nézek.
 
Ki zenghet rólad dalt az Ének óta,
mit viszonzatlanul adtál hazádnak?
Az ihlet napja, melytől kigyulladok lobogva,
kihűl, mielőtt eléri a lábad.
 
Kevés mint lángészről beszélni rólad,
csak aki hőst mond, jelzi érdemed.
Költője egy őrült birodalomnak,
őrülten kezdtél harcot s éneket.
 
Köszöntsön költemény gyanánt e bennem
gyűlt tisztelet-adósság,
a ki nem elégült álom egyetlen
meg nem torpant hajóját!