Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Torga, Miguel: Unamuno (Unamuno Magyar nyelven)

Torga, Miguel portréja

Unamuno (Portugál)

D. Miguel...

Fazia pombas brancas de papel

Que voavam da Ibéria ao fim do mundo...

Unamuno Terceiro

(Foi o Cid primeiro

D. Quixote o segundo).

 

Amante duma Dulcineia,

Ilusória, também

(Pátria mãe,

Ideia

E namorada),

Era o seu defensor quando ninguém

Lhe defendia a honra ameaçada.

 

Chamado pelo aceno da miragem,

Deixava o Escurial onde vivia

E subia, subia

A requestar na carne da paisagem

A alma que, zeloso, protegia.

 

Depois, correspondido,

Voltava à cela desse nosso lar

Por Filipe segundo construído

Com granito de fé peninsular.

 

E falava com Deus em Castelhano

Contava-lhe a patética agonia

Dum espírito católico romano

Dentro dum corpo quente de heresia

 

Até que a madrugada o acordava

Da noite tumular.

E lá ía de novo o cavaleiro andante

Desafiar

Cada torvo gigante

Que impedia o delírio de passar.

 

Unamuno Terceiro!

Morreu louco.

O seu amor, por ser demais, foi pouco

Para rasgar o ventre da Donzela.

D. Miguel...

Fazia pombas brancas de papel

E guardava a mais pura na lapela.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://deleituras.blogspot.com/2003/07

Unamuno (Magyar)

Vagyis hát Don Miguel...

Fehér papírgalambokat eresztett fel

Ibériából s a szélrózsa minden irányába röptetett...

Don Miguel harmadik Unamunóként jött,

(Cid volt az első, aki mögött

Másodiknak Don Quijote következett).

 

Don Miguel is lovagja lett egy Dulcineának,

Ki makulátlan ideája volt a vágynak,

(Haza s anya egy személyben

Eszményített nő,

Aki azért vadtüzű szerető),

S kinek szűzi erényét védte serényen,

Meg ne becsteleníthesse merénylő!  

 

Am csalóka varázslat csábkörébe került,      

S odahagyta az Escorialt, ahol élt,    

Ahonnan pályája indult s delelőjére ért,

Ahonnan meglátta a lelket, mely a táj húsába merült,

S oly buzgalommal aggódott az üdvösségért.

 

Aztán megcselekedte, mit sorsa rendelt,

S a palota-cellába visszaszökött,

Amelyet II. Fülöp emelt,

S a félszigeti bigott hit gránitjával ötvözött.

 

És az Istennel spanyolul beszélt,

Meggyónta a lángolón-heves agóniát,

Melyet egy katolikus lélek meg hogyan élt

Eretnekségtől forrongó testén át.

 

Aztán a virradat megjött,

S az éjszaka sírjából feltámasztotta őt

Es a kóbor lovag újra útra kelt

És minden óriást, ijesztőt,

Párbajra híva a sorompók közé terelt

S legyőzött minden haladást bénító erőt.

 

Harmadik Unamuno!

A tébolyba fúló.

Hatalmas szerelme, a nem múló

Is kevés volt, hogy bírhassa a Hajadont, kegyét a lánynak.

Don Miguel...

Fehér papírgalambokat eresztett az égre fel,

De a legtisztábbat megőrizte hajtókáján a kabátnak.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap