Arghezi, Tudor: Penészvirágok (Flori de mucigai Magyar nyelven)

Le-am scris cu unghia pe tencuială

Pe un părete de firidă goală,

Pe întuneric, în singurătate,

Cu puterile neajutate

Nici de taurul, nici de leul, nici de vulturul

Care au lucrat împrejurul

Lui Luca, lui Marcu şi lui Ioan.

Sunt stihuri fără an,

Stihuri de groapă,

De sete de apă

Şi de foame de scrum,

Stihurile de acum.

Când mi s-a tocit unghia îngerească

Am lăsat-o să crească

Şi nu mi-a crescut -

Sau nu o mai am cunoscut.

Era întuneric. Ploaia bătea departe, afară.

Şi mă durea mâna ca o ghiară

Neputincioasă să se strângă

Şi m-am silit să scriu cu unghiile de la mâna stângă.

Körmömmel írtam nekik a vakolatra,
Egy üres fülke falára,
Sötétben, magányosan,
S nem segített akkor ottan
Sem a bika, sem az oroszlán, sem a sas,
Kik hajdan környékén voltak
Lukácsnak, Márknak és Jánosnak.
Örökkévaló sorok voltak,
Gödör sorok,
A szomjúságról,
És a hamu szomjról,
Sorok a máról.
Mikor elkopott angyali körmöm,
Hagytam, hogy újra kinőjön,
És nem nőtt ki azzá -
Vagy nem ismertem rá.

Sötét volt. Az eső dobolt kinn, távol.
És fájt a kezem, akár egy karom
Erőlködtem, hogy összeszorítsam,
S ekkor kényszerűen a balkezem körmeivel írtam.