Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Arghezi, Tudor: Az árnyék (Umbra Magyar nyelven)

Arghezi, Tudor portréja
Jékely Zoltán portréja

Vissza a fordító lapjára

Umbra (Román)

Te urmăresc prin veacuri, prin vârste şi milenii,

Încă de când spinarea ţi-o-ncovoiai pe brânci,

Când, speriat şi singur, târâş printre vedenii,

Umblai numai să cauţi culcuş sau să mănânci.

 

Însoţitoare mută-n odihnă şi mişcare

Şi copie leită, croită pe tipar,

Ne-nghesuiam alături, ciuliţi în ascultare,

La pasu-n frunze-al fiarei flămânde, greu şi rar.

 

Ascunşi prin gropi şi scorburi, alăturea de tine,

Tu nu ştiai că suntem într-unul singur doi,

Împreunaţi pe viaţă din două firi străine

Prin şubreda urzeală de aer dintre noi.

 

Sunt umbra ta, de-a pururi de om nedespărţită,

Cu linia schiţată aceeaşi de contur,

Pe pulberea fierbinte şi-n cremenea tocită,

Ca un păianjen negru ce-ţi umblă împrejur.

 

Sunt peticul de noapte dat ţie din născare,

Şi ies şi intru-n tine în zori şi în amurg.

Din mine vii şi-n mine te-ntorci în bezna mare,

Firimiţată-n oameni şi-n zilele ce curg.

 

În mine-i scris destinul cu slove nevăzute

Ghiceşte-ţi-l, să-l afli, de-ţi este plin sau gol

Ţâţânele zidite alunecă tăcute,

De-abia lăsând să treacă un fum, ca un simbol.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://agonia.ro/index.php/poetry

Az árnyék (Magyar)

Követlek az időben évezredek homályán,

Mióta hátgerinced mancsodra görbitéd,

Midőn a látomások közt csúszva-mászva, árván,

Ételt s vackot keresve bolyongtál szerteszét.

 

Halk, szótalan kísérőd mozgásban, pihenésben,

Hasonmásom, szakasztott társam, te rám szabott,

Egymás mellett szorongtunk borzongó figyelésben,

Lesvén bozótba járó, éhes vadállatot.

 

Odúkban, üregekben mellettem bujdokolva

Nem tudtad, hogy a kettőnk egysége már örök,

Két idegen fonálbúl örökre összefonva

A gyenge levegő-szál által, mely összeköt.

 

Vagyok elválhatatlan ember-árnyad örökre,

Azonos körvonallal rajzolt s karcolgatott

A sistergő homokra s kopott kovakövekre,

Akár egy körülötted járó, fekete pók.

 

Az éjnek egy darabja, mit kaptál megszületve,

Belőled ki-bejárok hajnalban s alkonyon.

Belőlem lépsz ki, s újra belém szállsz vissza estve,

Embertársakra s tűnő napokra oszthatón.

 

A sors belém van írva nem látható betűkkel.

Fejtsd meg, ha bírod, vemhes, meddő-e a tied.

Sarkai ajtainknak forognak zajt sem ütve,

S jelképül kibocsátva egy-egy füstfelleget.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

minimap