Bacovia, George: Nyirkosság (Lacustra Magyar nyelven)

De-atitea nopti aud plouind,
Aud materia plingind...
Sint singur, si mă duce un gând
Spre locuintele lacustre.

Si parca dorm pe scinduri ude,
In spate mă izbeste-un val --
Tresar prin somn si mi se pare
Ca n-am tras podul de la mal.

Un gol istoric se intinde,
Pe-acelasi vremuri mă gasesc...
Si simt cum de atita ploaie
Pilotii grei se prabusesc.

De-atitea nopti aud plouind,
Tot tresarind, tot asteptind...
Sint singur, si mă duce-un gând
Spre locuintele lacustre.

Több éjszaka hallom esni,
Hallom az anyagot sírni…
Egyedül, s ráérek gondolkodni
A nyirkos lakásokról.

És mintha nyirkos deszkán hálnék,
Egy hullám hátamba vág –
Álmomból riadok, s úgy érzem,
A pallót nem húztam partra át.

Egy ódon hiány rám telepszik,
Én is a múltban ott vagyok…
S mivel az eső egyre esik,
Ledőlnek a nehéz oszlopok.

Több éjszaka hallom esni,
Felriadni, várakozni…
Egyedül, s ráérek gondolkodni
A nyirkos lakásokról.