Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bacovia, George: Utolsó dal (Poemă finală Magyar nyelven)

Bacovia, George portréja

Poemă finală (Román)

Eu trebuie să beau, să uit ceea ce nu stie nimeni
Ascuns în pivnita adânca, fără a spune un cuvânt
Singur să fumez acolo nestiut de nimeni
Altfel, e greu pe pământ...

Pe stradă urle viata, si moartea
Si plângă poetii poema lor vana...
Stiu...
Dar foamea grozavă nu-i glumă, nu-i vis --
Plumb, si furtună, si pustiu,
Finis...

Istoria contemporană...
E timpul... toti nervii te vor...
O, vino odată, măret viitor.

Eu trebuie să plec, să uit ceea ce nu stie nimeni
Mâhnit de crimele burgheze, fără a spune un cuvânt
Singur să mă pierd în lume nestiut de nimeni
Altfel, e greu pe pământ...



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásahttp://www.romanianvoice.com/poezii/

Utolsó dal (Magyar)

Innom kell, feledni akarom mit nem tud senki sem
eldugott pince mélyén megbújva csendesen,
cigarettáznék, és nem látna senki sem,
másképp, e földön oly nehéz nekem...

Csak ordítson az utcán az élet és a halál,
a költők sirassák megfakult versüket...
Tudom...
de az éhség nem vicc, az álom - semmi,
ólom és vihar, és pusztaság,
ennyi...

Mai történelem...
Idegek hívnak... Itt az idő...
Gyere már, diadalmas jövő.
 
Mennem kell, feledni akarom mit nem tud senki sem
urak gyilkosságait fájlalva csendesen,
eltévednék, és nem ismerne senki sem,
másképp, e földön oly nehéz nekem...

 



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásasaját

minimap