Bacovia, George: Elvétve (Rar Magyar nyelven)

Singur, singur, singur,
Într-un han, departe -
Doarme si hangiul,
Strazile-s desarte,
Singur, singur, singur...

Ploua, ploua, ploua,
Vreme de betie -
Si s-asculti pustiul,
Ce melancolie!
Ploua, ploua, ploua...

Nimeni, nimeni, nimeni,
Cu atât mai bine -
Si de-atâta vreme
Nu stie de mine
Nimeni, nimeni, nimeni...

Tremur, tremur, tremur...
Orice ironie
Va ramâne voua -
Noaptea e târzie,
Tremur, tremur, tremur...

Vesnic, vesnic, vesnic,
Rataciri de-acuma
N-or sa ma mai cheme -
Peste vise bruma,
Vesnic, vesnic, vesnic...

Singur, singur, singur,
Vreme de betie -
I-auzi cum mai ploua,
Ce melancolie!
Singur, singur, singur...

Magányosan, egyedül, egymagam
Egy fogadóban valahol messze
Ahol a fogadós is alszik már
A kietlen utcák öblös csendben
Magányosan, egyedül, egymagam...

Csöpög, csurog, cseppen
Szomjat oltó pia
Esik, ömlik, zuhog
Sivatagi csendben
Minő letargia!

Sehol, senki, nincsen
Annál jobb lesz minden
Ennyi idő óta
Semmit nem tud rólam
Senki, senki, senki.

Borzongok, vacogok, remegek.
Minden irónia
Megmarad tenéked.
Este van, már későre jár
Didergek, fázom, a hideg átjár.

Örökkön örökké, mindörökké
Eltévelyedés nem révül-
Megmarad emlékűl
Álmaimra dér ül,
Mindörökre, örökre, időtlenül.

Magányban, egymagam, egyedül
Szomjam a bortól el nem ül.
Hallod milyen elszomorító
Az ablakomon kopogó
Társtalan, elhagyatott, magány.