Blaga, Lucian: Cântec în doi

Şi vine toamna iar'
ca dup-un psalm aminul.
Doi suntem gata să gustăm
cu miere-amestecat veninul.

Doi suntem gata s-ajutăm
brinduşile ardorii
să înflorească iar' în noi
şi-n toamna-aceasta de apoi.

Doi suntem, când cu umbra lor
ne împresoară-n lume norii.
Ce gânduri are soarele cu noi
nu stim, dar suntem doi.

Megérkezett ismét az ősz puhán,
Mint az ámen egy zsoltár után.
Isszuk a mérget elkeverve mézzel,
Tesszük ezt együtt, rezdületlen kézzel.

A lelkesedés krókuszait felkarolni,
hogy meghozzák új tavaszunk,
készen állunk nem elhajolni,
midőn e késői őszbe őszül hajunk.

A felhők mindkettőnket ostromolnak,
mikor az árnyékukkal ránk omolnak,
’s nem tudjuk mit tervez velünk a holNapunk
de mi külön-külön is egy pár vagyunk.