Blaga, Lucian: A szülők (Părinții Magyar nyelven)

Coboara-n lut parintii, rand pe rand,
in timp ce-n noi mai cresc gradinile.
Ei vor sa fie radacinile,
prin cari ne prelungim pe sub pamant.

Se-ntind domol parintii pe subt pietre,
in timp ce in lumini mai adastam,
in timp ce fericiri ne-mprumutam
si suferinti si apa vie pe la vetre.

A szülők földbe térnek nap mint nap,
miközben mi vagyunk a levelek,
ők, csakis ők lesznek a gyökerek,
megnyújtva létünket a föld alatt.
 
Kövek alatt fekszenek örökre,
míg mi fényben járjuk a világot,
kölcsönveszünk kevés boldogságot
és kínt: éltető vizet kertjeinkre.