Blaga, Lucian: A függő cseppkő (Stalactita Magyar nyelven)

Tăcerea mi-este duhul -

şi-ncremenit cum stau şi paşnic

ca un ascet de piatră,

îmi pare

că sunt o stalactită într-o grotă uriaşă,

în care cerul este bolta.

Lin,

lin,

lin - picuri de lumină

şi stropi de pace - cad necontenit

din cer

şi împietresc - în mine.

A hallgatás a lelkem -

állok megkövülten és békésen,

mint egy kőaszkéta,

úgy tűnik,

sztalaktit vagyok egy nagy cseppkőbarlangban,

ahol az ég a boltozat.

Enyhe,

enyhe,

enyhe - fénycseppek

és békeharmat - hullnak szüntelen

az égből

és megkövülnek - bennem.