Blaga, Lucian: Nyár (Vara Magyar nyelven)

La orizont-departe-fulgere fără glas
zvâcnesc din când în cand
ca nişte lungi picioare de păianjen-smulse
din trupul care le purta.

Dogoare.

Pământu-ntreg e numai lan de grâu
şi cantec de lăcuste.

În soare spicele îşi țin la sân grăunţele
ca nişte prunci ce sug.
Iar timpul îşi întinde leneş clipele
şi aţipeşte între flori de mac.
La ureche-i ţârâie un greier.

(1920)

Az égbolton- ott messze-hangtalan villámlás
dörgés néha, néha,
s mintha valami hosszú, kitépett pókláb-szálak
csüngenének a földkaréjra. 
 
Rekkenő hőség.

 
Ameddig szem ellát csak búzatábla
és hangos tücsökzene.

 
Éltető fényt kalászok nyelnek a búza kebelén
akár, ha csecsemő szopna.
Az idő lomhán szétterül, s pillanatokra
elszunnyad a pipacsok között,
fülébe nótát cirpel egy tücsök.