Blandiana, Ana: Bătrâni și tineri

Bătrâni şi tineri,
Toţi stângaci,
Nu încă unii
Iar ceilalţi nu mai,
Şi-n sâmburul din care mă desfaci,
Un biet adult se înmulţeşte. Vai,

Ce jalnic fragmentaţi
Şi fără miez,
Timpi depărtaţi egal de mine!
O, Doamne spune-mi unde să m-aşez
Când toate vârstele îmi sunt străine
Şi în zadar
Copilul care sunt
Caută speriat un timp cărunt
Sau chiar,
Mergând cu visul mai departe,
O cât mai luminoasă moarte...

Dar nu găseşte disperat decât
O nemurire-n care i-e urât. 

Öregek és ifjak
mind suták,
egyesek még nem,
a többiek már...
S ha majd a magból kibontottál
szegény ördögként élek itt tovább.

Mily szétszaggatott, üres,
szánalmas évek,
egyformán közel és távol tőlem!
Oh, Uram mondd, hová ülhetek?
Hisz minden korosztály idegen nekem;
és gyermekként
hiába keresem
a megőszült időt ijedten,
vagy hiába
keresem álmomban tovább
a mindennél fényesebb halált...

Csak a keserűség fáj, mikor rámtalál
az unalmas halhatatlanság.