Blandiana, Ana: Anyám (Mamă Magyar nyelven)

Mamă, întâiul meu mormânt,

Beznă fierbinte,

Cu-atâta nerăbdare prostească părăsită,

În timp ce fiecare bulgăr

Al ţărânei sale

Se-mpotrivea plecării fără rost.

Îmi vei ierta vreodată învierea,

Grăbita înviere ce mă rupea de tine

Pentru ca, din lumină în lumină,

Să mă apropie de-o altă moarte?

E tot mai frig,

Străinătatea mă pătrunde,

Pe cum mă urc se şterge drumul înapoi.

E-atâta depărtare pân' la tine,

Că s-ar putea-nălţa biserici

Să mijlocească rugile-ntre noi.

Anyám, ki első sírom voltál,

sötét melegséged

őrült-sietősen hagytam el,

miközben értem ellenkezett

minden porcikád,

az értelmetlen távozás nyomán.

Megbocsátod-e valaha születésem,

igyekvő születésem, mely melegedből

átsegített egy más színű fénybe,

egy másik halál közelébe?

A Nagy Idegenben egyre jobban fázom,

s a visszaút már úgyis lehetetlen.

Oly messze vagy tőlem,

hogy templomtornyok nőnek

segíteni, hogy imánk

ne legyen értelmetlen.