Brânzai, Daniel: Feleségemnek (Soției mele Magyar nyelven)

Eu nu te vad, decit cind sint departe
Caci altfel te confund mereu cu mine
Te pierd din ochi, cind te privesc de-aproape,
Dar cind esti peste zari, visez cu tine.

Nu te doresc, cind tu imi esti de toate
Dar sint flamind, cind singur sint cu toti.
Nu-mi odihnesc privirea de sub pleoape
Decit pe chipu-ti cel visez in nopti.

Sint mindru ca te am, dar nu-ti stiu pretul.
Te dau mereu pentru nimicul gol,
Ma saracesc nerod, desi eu par semetul
Cind hoti si-nselatori imi dau ocol..

Eu sint bogat, cit nu stiu pretui
Si saracesc cind nu mai stiu iubi.

Csak akkor látlak, ha messze vagyok tőled
Másképp tebenned is csak magam láthatom
Elveszít szemem, ha közelről nézlek
Ha láthatáron túl vagy, rólad álmodom.

Nem vágyom rád, mikor mindenem vagy
De magányomban úgy megéhezem!
Nem pihen szemem a szemhéjaim alatt
csak ha álmomban arcod nézhetem.

Büszkeségem vagy, de nem tudom értéked.
Bármikor elhagylak pusztán semmiért,
Csóró balga leszek, ki óriásnak látszik
Ha tolvajok és csalók járulnak elém.

Gazdag vagyok, de nem számít nekem
mindent elveszítek, ha nem lehetsz velem.