Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Coșbuc, George: Anyám (Mama Magyar nyelven)

Coșbuc, George portréja

Mama (Román)

În vaduri ape repezi curg
Şi vuiet dau în cale,
Iar plopi în umedul amurg
Doinesc eterna jale.
Pe malul apei se-mpletesc
Cărări ce duc la moară -
Acolo, mamă, te zăresc
Pe tine-ntr-o căscioară.

Tu torci. Pe vatra veche ard,
Pocnind din vreme-n vreme,
Trei vreascuri rupte dintr-un gard.
Iar flacăra lor geme:
Clipeşte-abia din când în când
Cu stingerea-n bătaie,
Lumini cu umbre-amestecând
Prin colţuri de odaie.

Cu tine două fete stau
Şi torc în rând cu tine;
Sunt încă mici şi tată n-au
Şi George nu mai vine.
Un basm cu pajuri şi cu zmei
Începe-acum o fată,
Tu taci ş-asculţi povestea ei
Şi stai îngândurată.

Şi firul tău se rupe des,
Căci gânduri te frământă.
Spui şoapte fără de-nţeles,
Şi ochii tăi stau ţântă.
Scapi fusul jos; nimic nu zici
Când fusul se desfiră...
Te uiţi la el şi nu-l ridici,
Şi fetele se miră.

...O, nu! Nu-i drept să te-ndoieşti!
La geam tu sari deodată,
Prin noapte-afară lung priveşti -
- "Ce vezi?î întreab-o fată.
- "Nimic... Mi s-a părut aşa!
Şi jalea te răpune,
Şi fiecare vorbă-a ta
E plâns de-ngropăciune.

Într-un târziu, neridicând
De jos a ta privire:
- "Eu simt că voi muri-n curând,
Că nu-mi mai sunt în fire...
Mai ştiu şi eu la ce gândeam?
Aveţi şi voi un frate...
Mi s-a părut c-aud la geam
Cu degetul cum bate.

Dar n-a fost el!... Să-l văd venind,
Aş mai trăi o viaţă.
E dus, şi voi muri dorind
Să-l văd o dată-n faţă.
Aşa vrea poate Dumnezeu,
Aşa mi-e datul sorţii,
Să n-am eu pe băiatul meu
La cap, în ceasul morţii!

Afară-i vânt şi e-nnorat,
Şi noaptea e târzie;
Copilele ţi s-au culcat -
Tu, inimă pustie,
Stai tot la vatră-ncet plângând:
E dus şi nu mai vine!
Ş-adormi târziu cu mine-n gând
Ca să visezi de mine!



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásahttp://www.romanianvoice.com/poezii

Anyám (Magyar)

A révben gyorsvízű folyó
szalad zúgva-morogva,
nyárfák nyirkos alkonyon
örök búról dalolnak.
Összefonódott ösvények
visznek a malomba,
ott látlak anyám, téged,
rozoga kunyhóban.

Fonsz. Régi kandalló ölén
jajongó tűz pislákol,
nehéz szívvel gyújtottad
pár kerítésdeszkából.
Nagyra nő néha a láng,
majd aludni készül,
fény lengi át a szobát,
aztán elsötétül.

Veled együtt, szótlanul,
fonogat két lányka,
így nőnek fel, apátlanul,
Györgyre hiába várva.
Egyik most mesélni kezd
sárkányokról, sasokról,
hangja lágyan körbevesz -
te egész másra gondolsz.

Gyakrabban szakad a szál,
míg gondjaidba mélyedsz,
érthetetlen szavakat súgsz,
szemed távolba réved.
Hallgatsz, ha orsód földre hull,
és lebomlik a fonal,
csak nézed mozdulatlanul -
a lányok csodálkoznak.

...Nem! Nem szabad kételkedj!
Ablakhoz rohanva,
sötétbe hosszan nézegetsz:
-"Mit látsz?" kérdi egy lányka.
- "Semmit...Csak úgy tűnt nekem!"-
és leterít a bánat,
minden szavad megremeg,
mintha halálra várna.

Később, fel sem emelve
párás tekinteted:
"- Én hamarosan elmegyek,
oly érzések gyötörnek...
Tudom is én, mit gondoltam?
Van nektek egy bátyátok...
Úgy tűnt, mintha hallanám
kopogni az ablakon.
 
De nem ő volt!... Ha jönne tán,
még lenne egy életem!
Elment, és megöl a vágy,
láthassam szemtől szemben.
A Jóisten akarta így,
hisz meg van írva sorsom,
hogy fiam ne lehessen itt,
mikor végleg elalszom!"

Későre jár, kinn szél süvít,
sötét az éjszaka;
gyermekeid már alszanak,-
te, sivár szívű anya,
kandalló mellett sírdogálsz:
elment, s nem jön vissza!
Sokáig gondolsz ma is rám,
s elviszel álmaidba.



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásasaját

minimap