Öreg Marx téged ezen a tájon
inkább megborotválnak és átnevelnek.
Már azt is, hogy a keleti tehenek,
melyek a vasút mellett legeltek,
magukat vagonnak képzelve nem adnak tejet,
neked róják fel.
Jó volna, ha a város a kereskedők kezére jutna,
hogy ne bűzölögjön a piacon a retorika,
jöjjenek a sörösök, szárítotthús-árusok, tejesek,
az erjesztett árpa és az érett sajt
dialektikája.
A gazda még kimenne lekaszálni
punkosok hajából a zöld szépiát,
jelenleg – gondolván halott vagy -,
az új filozófusok kábán veled vitáznak.
Nem érzik, ahogy fortyog az üledék,
mi felfújja a társadalmat
és beindítja a lepárlót,
melyen a zendülő Cohn Bendit
derék polgármesterré desztillálódik.
Valójában én is, a köznapi ember,
mondatból, logikából bújok elő, mint csiga
és álmodom azt a gyomorbajt, amelyben
megrészegülhetsz egy darab kenyértől.
Vegyed és edd.
Jó úton vagyunk:
Berlinben az órák össze-vissza járnak.