Dinescu, Mircea: Az őszi tárlat (Salonul de toamnă Magyar nyelven)

Imaginaţia nu costă nimic
şi asta o ştie cel mai bine Dumnezeu-pictorul
în septembrie
când profitind de umezeala săracului
deschide o expoziţie impresionistă în zidul jilav
(mici pete neînrămate, voluptoasă igrasie ce-l excită pe Manet)
de care nici popa nici primarul dornic de ceremonii
n-au habar
altfel, de bună seamă, s-ar fi tăiat o panglică
s-ar fi rostit discursuri ar fi gâlgâit şampania
şi critica şi-ar fi ros ciolanul ei roz,
aici la zidul săracului
unde mâna reumatică a lui Dumnezeu
îşi desăvârşeşte lucrarea

A képzelődés nem kerül semmibe
és ezt leginkább a festő-Isten tudja
szeptemberben,
amikor kihasználva a szegény nyirkosságát,
egy impresszionista kiállítást nyit a nyirkos falon,
(kis ráma nélküli foltok, kéjes nyirkosság, amitől izgalomba jön Manet),
amiről sem a pap, sem a ceremóniára vágyó polgármester nem tud,
mert, bizonyára, szalagot vágtak volna,
mondtak volna díszbeszédeket, pezsgőt kortyolgattak volna,
és a kritika is lerágta volna rózsaszín csontját
itt a szegénység falánál,
ahol az Isten reumás keze
befejezi alkotását.