Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Eminescu, Mihai: Mikor az emlékek... (Când amintirile... Magyar nyelven)

Eminescu, Mihai portréja

Când amintirile... (Román)

Când amintirile-n trecut
Încearcă să mă cheme,
Pe drumul lung şi cunoscut
Mai trec din vreme-n vreme.

Deasupra casei tale ies
Şi azi aceleaşi stele,
Ce-au luminat atât de des
Înduioşării mele.

Şi peste arbori răsfiraţi
Răsare blânda lună,
Ce ne găsea îmbrăţişaţi
Şoptindu-ne-mpreună.

A noastre inimi îşi jurau
Credinţă pe toţi vecii,
Când pe cărări se scuturau
De floare liliecii.

Putut-au oare-atâta dor
În noapte să se stângă,
Când valurile de izvor
N-au încetat să plângă,

Când luna trece prin stejari
Urmând mereu în cale-şi,
Când ochii tăi, tot încă mari,
Se uită dulci şi galeşi?

 



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásahttp://www.romanianvoice.com/poezii

Mikor az emlékek... (Magyar)

Mikor régi emlékek
a múltba hívnak vissza,
még néha visszatérek
az ismerős, hosszú útra.

Ugyanazok a csillagok
őrzik ma is a házad,
oly sokszor láttak ott veled,
s szememben izzó vágyat.

És ugyanaz a szelíd hold
jár bozontos ágakon,
mely hallotta suttogásod,
míg ölelt a két karom.

Örök hűséget fogadtunk
egymásnak szemlesütve,
míg hervadó orgona hullt
az elhagyott ösvényre.

Kihunyhatott-e az a vágy
egy elveszett éjszakán,
mit hullámzó, hűvös forrás
még ma is sirat talán?

Hisz ugyanaz a hold lebeg
a vén tölgyfák tetején,
s ugyanazok a szép szemek
néznek kacéran felém!

 



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásasaját

minimap