Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Eminescu, Mihai: Cărţile

Eminescu, Mihai portréja

Cărţile (Román)

Shakespeare! adesea te gândesc cu jale,
Prieten blând al sufletului meu;
Izvorul plin al cânturilor tale
Îmi sare-n gând şi le repet mereu.
Atât de crud eşti tu, ş-atât de moale,
Furtună-i azi şi linu-i glasul tău;
Ca Dumnezeu te-arăţi în mii de feţe
Şi-nveţi un ev cum poate să te-nveţe.

De-aş fi trăit când tu trăiai, pe tine
Te-aş fi iubit atât ­ cât te iubesc?
Căci tot ce simt, de este rău sau bine,
­Destul că simt ­ tot ţie-ţi mulţumesc.
Tu mi-ai deschis a ochilor lumine,
M-ai învăţat ca lumea s-o citesc,
Greşind cu tine chiar, iubesc greşala:
S-aduc cu tine mi-este toată fala.

Cu tine da… căci eu am trei izvoară
Din care toată mintea mi-o culeg:
Cu-a ta zâmbire, dulce, lină, clară
A lumii visuri eu ca flori le leg;
Mai am pe-un înţelept… cu-acela iară
Problema morţii lumii o dezleg;
Ş-apoi mai am cu totul pentru mine
Un alt maestru, care viu mă ţine…

Dar despre-acela, ah, nici vorbă nu e.
El e modest şi totuşi foarte mare.
Să tacă el, să doarmă ori să-mi spuie
La nebunii ­ tot înţelept îmi pare.
Şi vezi, pe-acesta nu-l spun nimănuie.
Nici el nu vrea să-l ştie orişicare,
Căci el vrea numai să-mi adoarmă-n braţă
Şi decât tine mult mai mult mă-nvaţă!



FeltöltőKoosán Ildikó
Az idézet forrásahttp://poeziisiversuri.com/mihai-eminescu/cartile/

Tanítások (Magyar)

Shakespeare!Szomorúan idézlek gyakran,
lelkemben fogadott szelíd barátom
Dalaid éltetem folyvást magamban
szellemed ékeit ismétlem, csodálom.
Annyira kemény, s oly gyengéd szavakban
vagy vihar, tűz, csendesség, meg álom;
mint Isten, ezer arccal boldogítasz,
tanulom a kort, ahogyan taníthatsz.

Ha éltem volna mikor te is éltél,
szeretnélek-e, ahogy ma szeretlek?
mindegy, jónak vagy rossznak ítélnél,
köszönöm neked érzését szívemnek.
Tágabbra nyitottad szemeim a fénynél
tanítod olvasni lelkét az embernek,
vétkezem veled, s szeretem a vétkem;
veled közösen, ez a büszkeségem.

Igen veled…éltemnek három forrása,
amiből töltöm gyakorta szellemem:
emléked édes, tiszta ragyogása,
a világ álmait, bimbóit szedem;
s még egy bölcsesség…mert mi is várna
a holt világba, ha beletemetkezem
ezért van nekem ő, mert engem akart,
egy másik mester, aki életben tart…

De felőle ó, aztán szó se essék.
Szerény, okos, nem érdeklik a dolgok.
Hallgat, alszik, mondja: mi mást tehetnék,
sajnálja, a bölcsek mind bolondok.
Lásd, másnak erről szólni nem szeretnék.
Ő sem akarná feltárni a titkot,
mert boldog, ha karomban ringatózhat,
s tetőled többre, többre megtaníthat!



FeltöltőKoosán Ildikó
Az idézet forrásaKoosán Ildikó fordítása

minimap