Mi a szerelem? Alkalmak
Sora, hosszú fájdalomra,
És nincs oly könnyáradat,
Amitől csillapodna.
A nő bájos mozdulatával
Annyira leköti lelkedet,
Hogy egész életedben
El nem felejtheted.
Még a küszöbön is megvár,
Árnyékos zugokban,
Hol kedves kedvesre vár,
Mint szíved óhajában:
Ég és föld eltűnnek
És szívedbe szúrnak,
A világ egy szón csünghet,
Amit alig súgnak.
Követ napokon át
Egy komótos lépés,
Egy édes kézfogás,
Egy szempillaremegés.
Követ az égbolton
A Nap és a Hold fénye,
Nappal olyan sokszor
És szüntelenül éjjel.
Mint egy sorsdöntés
Dagad a lelked vágya,
Mely úgy fonódik köréd,
Mint a víz liánja.