Eminescu, Mihai: Ce te legeni?…

- Ce te legeni, codrule,
Fără ploaie, fără vânt,
Cu crengile la pământ?
- De ce nu m-aş legăna,
Dacă trece vremea mea!
Ziua scade, noaptea creşte
Şi frunzişul mi-l răreşte.
Bate vântul frunza-n dungă -
Cântăreţii mi-i alungă;
Bate vântul dintr-o parte -
Iarna-i ici, vara-i departe.
Şi de ce să nu mă plec,
Dacă păsările trec!
Peste vârf de rămurele
Trec în stoluri rândurele,
Ducând gândurile mele
Şi norocul meu cu ele.
Şi se duc pe rând, pe rând,
Zarea lumii-ntunecând,
Şi se duc ca clipele,
Scuturând aripele,
Şi mă lasă pustiit,
Vestejit şi amorţit
Şi cu doru-mi singurel,
De mă-ngân numai cu el!

- Erdő, miért dülöngélsz,
Nincsen eső, nincsen szél,
Minden ágad földet ér?
- Ugyan, mért ne dülöngélnék,
Ha már látom időm végét!
Fogy a nappal, nő az éjjel
S lombom is hullatom széjjel.
Fütyül a szél levelem tűri -
A dalnokaimat elűzi;
Süvít a szél oldalágról -
Itt van a tél, a nyár távol.
Miért is ne düledezzek,
Ha a madarak is mennek!
Hegyén zsenge ágaimnak
Csapatokban fecskék szállnak,
Velük szállnak gondjaim is
És egyben a szerencsém is.
Szállnak sorban, sorban,
Besötétül a távolban,
S szállnak, mint a pillanat,
Megrázva sok szárnyakat,
És itt hagynak kimerülve,
Elhervadva s megkövülve
S vágyaimmal társtalan,
Vigasztalhatom magam!