Eminescu, Mihai: Vágyakozás (Dorinta Magyar nyelven)

Vino-n codru la izvorul
Care tremură pe prund,
Unde prispa cea de brazde
Crengi plecate o ascund.

Si în braţele-mi întinse
Să alergi, pe piept să-mi cazi,
Să-ti desprind din creştet vălul,
Să-l ridic de pe obraz.

Pe genunchii mei şedea-vei,
Vom fi singuri-singurei,
Iar în păr înfiorate
Or să-ţi cadă flori de tei.

Fruntea albă-n părul galben
Pe-al meu braţ încet s-o culci,
Lăsând pradă gurii mele
Ale tale buze dulci.

Vom visa un vis ferice,
Ingâna-ne-vor c-un cânt
Singuratice izvoare,
Blânda batere de vânt;

Adormind de armonia
Codrului bătut de gînduri,
Flori de tei deasupra noastră
Or să cadă rânduri-rânduri.

Jöjj az erdő csermelyéhez,
Melyben táncol a porond,
És ahol már a barázdát
Elborítja sűrü lomb.

Iramodva hullj ölembe,
Tárt karomba vesd magad,
Köntösöd hadd oldozom le,
Hadd fölfednem arcodat!

Térdemen elüldögélhetsz,
Kettőnké lesz a világ,
Míg hajad dús sátorára
Hulldogál a hársvirág.

Szőke fürt közt sápadt orcád
Hajtsd vállamra álmatag,
Drága prédául kinálván
Számnak édes ajkadat.

Hadd álmodjunk boldog álmot,
Szenderülvén a dalon,
Melyet titkos csermelyekkel
Dúdol a lágy fúvalom.

S átadván magunk a csendes
Erdei harmóniának,
Ránk kibomlott hársvirágok
Hulldogálnak, hulldogálnak.