Eminescu, Mihai: A csillaghoz (La steaua Magyar nyelven)

La steaua care-a răsărit
E-o cale-atît de lungă,
Că mii de ani i-au trebuit
Luminii să ne-ajungă.

Poate de mult s-a stins în drum
În depărtări albastre,
Iar raza ei abia acum
Luci vederii noastre.

Icoana stelei ce-a murit
Încet pe cer se suie;
Era pe cînd nu s-a zărit,
Azi o vedem şi nu e.

Tot astfel cînd al nostru dor
Pieri în noapte-adîncă,
Lumina stinsului amor
Ne urmăreşte încă.

A csillaghoz, ami felkelt
Olyan hosszú az út,
Hogy ezer év is eltelt
Míg a fény idejut.

Lehet, hogy útközben kihunyt
Rég a távoli kékségben,
De sugara csak épp most jut
Fényként ér a mi szemünkbe.

Kihunyt csillag ikonképe
Lassan felkel az égen:
Nem láttuk, és úgy jött létre
Ma pedig látjuk, s nincsen.

Ugyanígy, ha szenvedélyünk
Mély éjszakában elvész,
Kialudt fényű szerelmünk
Még mindig tovább kísér.