Misterele nopții (Román)
Când din stele auroase Noaptea vine-ncetişor, Cu-a ei umbre suspinânde, Cu-a ei silfe şopotinde Cu-a ei vise de amor;
Câte inimi în plăcere Îi resaltă uşurel! Dar pe câte dureroase Cântu-i mistic le apasă, Cântu-i blând, încetinel.
Două umbre, albicioase Ca şi fulgii de ninsori, Razele din alba lună Mi le torc, mi le-mpreună Pentru-ntregul viitor;
Iar doi îngeri cântă-n plângeri, Plâng în noapte dureros, Şi se sting ca două stele, Care-n nuntă, uşurele, Se cunun căzânde jos.
Într-un cuib de turturele Ca şi fluturii de-uşor Saltă Eros nebuneşte, Îl desmiardă, l-încălzeşte Cu un vis de tainic dor;
Iar în norul de profume Două suflete de flori Le desparte-al nopţii mire Cu fantastica-i şoptire, Le resfiră, până mor.
Când pe stele aurie Noaptea doarme uşurel, Câte inime râzânde, Dar pe câte suspinânde Le delasă-ncetinel!
Dar aşa ne e destinul, Vitreg prea adeseori, Unui lumea i-acordează, Iar pe altul îl botează Cu-a lui rouă de plânsori.
Feltöltő | Csata Ernő |
Az idézet forrása | www.romanianvoice.com |
|
Az éj rejtélyei (Magyar)
Míg fénylő csillagokból Lassan ránk hull az éj, Sóvárgó árnyaival, Suttogó lányaival Álomba ringat a kéj;
Hány szívet gyönyörbe Rángat könnyedén! De, hányat a fájdalom Bűvös hangja nyom Halk, szelíd énekén.
Egy pár sápadt árnyék, Pihe hópelyhek nyomán, A hold ezüstös sugarai, Jövőm összes vágyai, Ezen sodrat fonalán;
Két angyal sírva énekel, Keservén az éji búnak, Törvényén a csillagárnak, Nyomában az égi násznak, Megesküsznek s lehullnak.
Egy gerlefészekben, Mint a lepkeszárnyon, Eros őrülten emeli, Cirógatja, melengeti Az álmot, bűvös vágyon;
Az illatos felhőben, Két szál viráglélek, Elválasztja az éj násza Csodálatos susogása, Nyiladoznak, amíg élnek.
A fénylő csillagokban Az alvó éj csendjén, Hány szívet kacagva, Hányat meg sóhajtva Hagy ott könnyedén!
Hiszen ez a sorsunk, Gyakran nagyon mostoha, Egyeseket jól felemel, Másokat megkeresztel, A sírás apró harmata.
|