Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Eminescu, Mihai: Misterele nopții

Eminescu, Mihai portréja

Misterele nopții (Román)

Când din stele auroase
Noaptea vine-ncetişor,
Cu-a ei umbre suspinânde,
Cu-a ei silfe şopotinde
Cu-a ei vise de amor;

Câte inimi în plăcere
Îi resaltă uşurel!
Dar pe câte dureroase
Cântu-i mistic le apasă,
Cântu-i blând, încetinel.

Două umbre, albicioase
Ca şi fulgii de ninsori,
Razele din alba lună
Mi le torc, mi le-mpreună
Pentru-ntregul viitor;

Iar doi îngeri cântă-n plângeri,
Plâng în noapte dureros,
Şi se sting ca două stele,
Care-n nuntă, uşurele,
Se cunun căzânde jos.

Într-un cuib de turturele
Ca şi fluturii de-uşor
Saltă Eros nebuneşte,
Îl desmiardă, l-încălzeşte
Cu un vis de tainic dor;

Iar în norul de profume
Două suflete de flori
Le desparte-al nopţii mire
Cu fantastica-i şoptire,
Le resfiră, până mor.

Când pe stele aurie
Noaptea doarme uşurel,
Câte inime râzânde,
Dar pe câte suspinânde
Le delasă-ncetinel!

Dar aşa ne e destinul,
Vitreg prea adeseori,
Unui lumea i-acordează,
Iar pe altul îl botează
Cu-a lui rouă de plânsori.

 



FeltöltőCsata Ernő
Az idézet forrásawww.romanianvoice.com

Az éj rejtélyei (Magyar)

Míg fénylő csillagokból
Lassan ránk hull az éj,
Sóvárgó árnyaival,
Suttogó lányaival
Álomba ringat a kéj;

Hány szívet gyönyörbe
Rángat könnyedén!
De, hányat a fájdalom
Bűvös hangja nyom
Halk, szelíd énekén.

Egy pár sápadt árnyék,
Pihe hópelyhek nyomán,
A hold ezüstös sugarai,
Jövőm összes vágyai,
Ezen sodrat fonalán;

Két angyal sírva énekel,
Keservén az éji búnak,
Törvényén a csillagárnak,
Nyomában az égi násznak,
Megesküsznek s lehullnak.

Egy gerlefészekben,
Mint a lepkeszárnyon,
Eros őrülten emeli,
Cirógatja, melengeti
Az álmot, bűvös vágyon;

Az illatos felhőben,
Két szál viráglélek,
Elválasztja az éj násza
Csodálatos susogása,
Nyiladoznak, amíg élnek.

A fénylő csillagokban
Az alvó éj csendjén,
Hány szívet kacagva,
Hányat meg sóhajtva
Hagy ott könnyedén!

Hiszen ez a sorsunk,
Gyakran nagyon mostoha,
Egyeseket jól felemel,
Másokat megkeresztel,
A sírás apró harmata.



FeltöltőCsata Ernő
Az idézet forrásasaját

minimap