Eminescu, Mihai: Csendes éjjeleken (Prin nopți tăcute Magyar nyelven)

Prin nopti tacute,
Prin lunce mute,
Prin vantul iute,
Aud un glas;
Din nor ce trece,
Din luna rece,
Din visuri sece,
Vad un obraz.

Lumea senina,
Luna cea plina,
Si marea lina
Icoana-i sunt;
Ochiu-mi o cata
In lumea lata.
Cu mintea beata
Eu plang si cânt.

Csendes éjjeleken,
némuló berkekben,
száguldó szelekben,
szólít egy hang.
Illó fellegekben,
hideg holdszemekben,
tűnő képzeletben,
egy arc suhan.

A kéklő égbolt,
fénylő telihold,
szunnyadó tengerfolt -
néma ikon -
keresi szemem
a végtelenben.
Dalolok részegen,
s őt siratom.