Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Eminescu, Mihai: Este a dombon (Sara pe deal Magyar nyelven)

Eminescu, Mihai portréja

Vissza a fordító lapjára

Sara pe deal (Román)

Sara pe deal buciumul sună cu jale,
Turmele-l urc, stele le scapără-n cale,
Apele plîng, clar izvorînd în fîntîne;
Sub un salcîm dragă, m-aştepţi tu pe mine.

Luna pe cer trece-aşa sfîntă şi clară,
Ochii tăi mari caută-n frunza cea rară,
Stelele nasc umezi pe bolta senină,
Pieptul de dor, fruntea de gînduri ţi-e plină.

Nourii curg, raze-a lor şiruri despică,
Streşine vechi casele-n lună ridică,
Scîrţîie-n vînt cumpăna de la fîntînă,
Valea-i în fum, fluiere murmură-n stînă.

Şi osteniţi oameni cu coasa-n spinare
Vin de la cîmp; toaca răsună mai tare,
Clopotul vechi împle cu glasul lui sara,
Sufletul meu arde-n iubire ca para.

Ah! în curînd satul în vale-amuţeşte;
Ah! în curînd pasu-mi spre tine grăbeşte:
Lîngă salcîm sta-vom noi noaptea întreagă,
Ore întregi spune-ţi-voi cît îmi eşti dragă.

Ne-om răzima capetele-unul de altul
Şi surîzînd vom adormi sub înaltul,
Vechiul salcîm. — Astfel de noapte bogată,
Cine pe ea n-ar da viaţa lui toată?

(1885, 1 iulie)



Az idézet forrásahttp://ro.wikisource.org

Este a dombon (Magyar)

Este a dombon a kürt bánatosan szól,
Bóklászó nyájak útján sok csillag ragyog,
A vizek sírva fakadnak a kutakban;
Egy fűz alatt, drágám, vársz rám titokban.

A hold az égen oly szentként és tisztán jár,
Két nagy szemed a ritka lombokon sétál,
Nedves csillagok születnek tiszta égen,
Kebled a vágytól, homlokod gondtól égnek.

Felhők szállnak, holdfény szeli szét útjukat.
Vén ereszek holdba emelnek házakat.
Szélben nyikorog egy gémeskút ágasa,
Füstben a völgy, akolban sír a furulya.

S fáradtan, hátukon kaszával, emberek
Jönnek a mezőről; tókahang erősebb,
Öreg harang hangja betölti az estét,
A lelkem mint a pára szerelemben ég.

Ah! Mindjárt a falu a völgyben elhallgat;
Ah! Mindjárt a léptem sietve feléd halad:
A fűz mellett fogunk majd állni egész éjjel,
S órákon át mondom, mily drága vagy nékem.

Egymásnak támasztjuk a fejünket majd,
S mosolyogva alszunk a nagy öreg fűzfa
alatt. – Ki az, ki ily csodás éjjelért
Nem áldozná fel az egész életét?



FeltöltőBandi András
Az idézet forrásasaját

minimap