O ramură întâziată (Román)
Nu ţi-a fost dat să vezi vreodată, Când toamna palidă coboară, Într-o grădină despoiată, O ramură întârziată Ce-a înflorit a doua oară?
Nu te-ai oprit atunci în cale Să te întrebi: ce taină, oare, Ascund înţelepciunii tale Înfriguratele petale, Ca mâine stinse, fără soare?...
Şi dac-o blândă-nduioşare Ţi-a frânt o clipă-n ochi lumina, Cum stai aşa, întrebătoare, Uitându-te la biata floare, Ai înţeles a cui e vina?
E raza, care toamnei mute I-a dat fiorul primăverii. Şi-n preajma morţii abătute A picurat, pe neştiute, Un strop din cântecu-nvierii...
Feltöltő | P. Tóth Irén |
Az idézet forrása | http://www.romanianvoice.com/poezii |
|
Megkésett faág (Magyar)
Mondd, volt - e részed valaha benne hogy lásd, mikor komor ősz telepszik szétterülve a kifosztott kertre, egy bimbós ág nyílik ébredezve, késetten, újra, s vajon mért virágzik?
Megállított-e akkor utadon a kérdés: mi lehet a titok bölcs tudással kutattad-e ott: vajon mi bujkál a dermedt szirmokon, hisz holnap holtak, ha nem látnak Napot?
S ha meghatódva egy pillanatra búsultál, könnypára szállt szemedre; hogy állhatsz itt, kérdőn magadba feledve szegényt, magára hagyva, s kinek a bűne, te ezt érted-e?
Nap küldi melegét az ernyedt őszbe, tavaszerőt cseppentve magából az álhalálba szenderülőkbe, s ők megrészegülve, önkívületbe virágoznak, elringató dalától...
|