Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Jebeleanu, Eugen: 3. Noaptea, somnul

Jebeleanu, Eugen portréja

3. Noaptea, somnul (Román)

Dorm oraşele lumii ... satele lumii dorm ...
Dorm
cu nările-n somn dilatate
de-nnebunitoarea duhoare-a cadavrelor,
cu coastele frânte de bombardamente,
cu chipul sfâşiat de reflectoare ...

Se-ntorc gemând în somn
şi căutând un adăpost mai bun
decât sub casca infernală-a cerului
se-ntorc gemând şi dorm
înnăbuşindu-se
cu capetele-n grote de beton,
asupra cărora se prăbuşesc,
ca pe capacele
a mii şi mii de mari sicrie-ncălecate
munţi grohăind.

Au mai rămas pe străzi
doar felinarele,
îndoliate ca nişte văduve
fără nădejde.
Însinguraţi,
copacii
înnebunesc de spaimă
în sfâşiatele cămăşi
ale frunzişurilor ...
Nimeni,
vai, nimeni
nu-i ia cu ei în adăposturi ...
ar vrea să se smulgă din loc,
îşi scutură capetele ...
îşi blestemă vitriolaţi
rădăcinile.

Oh, noapte bună!
Fie măcar această noapte
O noapte bună ...

Dorm oraşele lumii ... satele lumii dorm ...

Pe cine va izbi în noaptea asta
sabia?
Oh, Doamne Dumnezeule!
pe nimeni ...
sigur că pe nimeni ... Războiul
e sătul ...
Dorm oraşele lumii ... satele lumii dorm ...

Văzduhul îşi caută chipul,
îşi pipăie rănile.
Încearcă tremurând să se tămăduiască.
Electricieni transparenţi
se-nalţă pe stâlpi nevăzuţi,
acordă sârmele-albastre
legând între ele stelele,
le-ascultă oftatul,
le şterg de parful de puşcă.

Noaptea cu mască de cloroform
răsuflă tăcută.
Dorm oraşele
şi satele lumii.

Pe-o rogojină de culoarea lunii
adoarme Hiroshima ...

 

 



FeltöltőCsata Ernő
Az idézet forrásawww.poetii-nostri.ro
Megjelenés ideje

3. Az éj, az alvás (Magyar)

Alusznak a világ városai...a falvak is alusznak...
Alusznak
álmukban kitágult orral
a hullák őrjítő bűzétől,
a bombázásoktól megroppant bordákkal,
a fényszóróktól felhasított arccal...

Nyögve megfordulnak álmukban
és jobb menedéket keresve,
mint a pokoli égbolt sisakja,
nyögve megfordulnak és alusznak
fejüket
beledugva a betonbunkerekbe,
amelyekre ráhullnak,
mint ezer meg ezer
egymáson levő nagy koporsó fedelére,
a dübörgő hegyek.

Az utcákon csupán a lámpák
maradtak,
mint reményvesztett, gyászoló
özvegyek.
Elhagyatottan,
a fák
megőrülnek a rémülettől
a lombozatuk széttépett
ingeiben...

Senki,
jaj, senki
nem viszi őket az óvóhelyre...
kitépnék magukat a helyükből,
rázzák a fejüket...
savasan átkozzák
gyökereiket.

Ó, jó éjszakát!
Legyen legalább ez az éj
Egy jó éjszaka...

Alusznak a világ városai...a falvak is alusznak...

Kire sújt le ma éjjel
a kard?
Ó, Úristen!
senkire...
biztosan senkire...A háború
jóllakott...
Alusznak a világ városai...a falvak is alusznak...

Az ég keresi alakját,
tapogatja sebeit.
Reszketve próbál meggyógyulni.
Áttetsző villanyszerelők
másznak láthatatlan oszlopokra,
hangolják a kék vezetékeket
összekötve a csillagokat,
meghallgatják sóhajukat,
és letörlik róluk a puskaport.

Az éj kloroform álarcban
halkan szuszog.
Alusznak a világ
városai és falvai.

Egy holdszínű gyékényen
Hirosima is álomba merül...

 

 



FeltöltőCsata Ernő
Az idézet forrásasaját

minimap