Marin, Mariana : Xll.Elégia (Elegie XII Magyar nyelven)

Între sânii mei a înnoptat moartea.

Dar între mine şi tine (se spune)
va exista întotdeauna o Europă sau o Mare Roşie.
Limba în care gândesc eu cuvântul moarte
nu este şi limba în care gândeşti tu cuvântul iubire.
Ceea ce azi ne desparte (se spune)
ne va despărţi şi mai mult mâine.
Iată de ce, cu toată întunecimea trecutului nostru
pe care îl desfăşurăm aidoma
unui pergament din vechiul Egipt,
îţi cer să fugim în hăul ce ni s-a dat.
Acolo, pistruii şi părul tău roşu
vor înţelege desigur şi vor iubi
limba sânilor mei

între care va înnopta şi atunci moartea.

Melleim közt a halál éjszakázott.

De kettőnk között (mondják)
mindig lesz egy Európa, vagy egy Vörös-tenger.
A nyelv amelyen a halál szót gondolom
nem az a nyelv, amelyen te a szerelem szót gondolod.
Ami elválaszt minket ma (mondják)
holnap még inkább el fog választani.
Éppen ezért, múltunk minden sötétjével
úgy bomlunk ki, mint egy ősi egyiptomi pergamen.
Kérlek, meneküljünk a semmibe - nekünk adatott.
Ott szeplőid és vörös hajad
bizonnyal érteni és szeretni fogják
melleim nyelvét,

melyek közt a halál akkor is ott fog éjszakázni.