Minulescu, Ion: A bolond éneke (Cântecul nebunului Magyar nyelven)

Ei sunt cuminţi...
Eu sunt nebun...
Dar cum Eu sunt ce-am fost mereu -
Poate că cel cuminte-s Eu -
Deşi de câte ori le-o spun,
Eu pentru Ei... sunt tot nebun...

Eu mă urăsc că nu-s ca Ei...
Eu îi iubesc că nu-s ca Mine...
Ei beau
Şi mint fără ruşine -
Şi-n ochii prietenilor mei
Trec drept nebun... că nu-s ca Ei...
Lor nu le place-amanta Mea...
Mie nu-mi place-amanta Lor...
Ei văd cu ochii tuturor
Femeia...
Eu n-o pot vedea
Decât cu-ai mei -
Amanata Mea...

Dar cum din Ei toţi numai Eu
Nu sunt ca Ei,
Am să mă duc
De voia mea la balamuc -
Şi fiindcă nu-mi va părea rău,
Cumintele voi fi tot Eu!...

Ők okosak...
Én vagyok a bolond...
De én az vagyok, aki voltam folyton -
Lehet én vagyok mégis az okos -
Akárhányszor elmondom ezt nekik,
Szerintük...mégis én vagyok a bolond...

Mert más vagyok mint ők, utálom magam...
Mert nem olyanok, mint én, őket szeretem...
Részegen, ők
Hazug, szemtelenek -
Barátaim azért tartanak
Bolondnak...s hisznek más alkatnak
Mert nekik a szeretőm nem tetszik...
Nekem sem tetszenek az ők szeretői...
Az ők szemében a világ női
Mind egyformák...
Szeretőm szemein
Nem csilloghatnak -
Csak az én szemeim...

Az összes közül csak én
Vagyok más, mint ők,
S én elmegyek,
Hogy bolondokházába legyek -
Nem is bánom, hol maradhatnék,
Így lehetek okos, csak én!...