Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Minulescu, Ion: Nem vagyok az aminek látszok (Nu sunt ce par a fi Magyar nyelven)

Minulescu, Ion portréja

Vissza a fordító lapjára

Nu sunt ce par a fi (Román)

Nu sunt ce par a fi -
Nu sunt
Nimic din ce-aş fi vrut să fiu!...
Dar fiindcă m-am născut fără să ştiu,
Sau prea curând,
Sau poate prea târziu...
M-am resemnat, ca orice bun creştin,
Şi n-am rămas decât... Cel care sunt!...

Sunt cel din urmă strop de vin
Din rustica ulcică de pământ
Pe care l-au sorbit pe rând
Cinci generaţii de olteni -
Cei mai de seamă podgoreni,
Dintre moşneni
Şi orăşeni -
Strămoşii mei, care-au murit cântând:
"Oltule... râu blestemat...
Ce vii aşa turburat"...
Dar Oltul i-a plătit la fel
Cum l-au cântat şi ei pe el...
Şi cum - mi-e martor Dumnezeu -
Astăzi, nu-l mai cânt decât eu!...

Pe mine, însă -
Ce păcat
Că vinul vechi, de Drăgăşani,
M-a întinerit cu trei sute de ani,
Când fetele din Slatina
Cu ochii mari cât strachina,
De câte ori le-am sărutat,
M-au blestemat
Să-mi pierd cu minţile
Şi datina,
Să nu mai fiu cel care sunt
Cu-adevărat,
Şi ca să fiu pe placul lor,
Să le sărut doar la... culesul viilor,
În zvonul glumelor zvârlite-n vânt
Pe care Oltul, când le prinde -
Oricât ar fi de turbure -
Se limpezeşte
Şi se-ntinde
Cu ele până-n Dunăre!...

La fel şi eu, ca orice bun creştin,
Pe malul Oltului, cândva,
Mă voi întinde tot aşa,
Când cel din urmă strop de vin
Îl voi sorbi tot din ulcica mea,
Nu din paharul de argint, al altuia -
Pahar străin!...
Şi-abia atunci voi fi cu-adevărat
Cel care-am fost -
Un nou crucificat -
În vecii vecilor... Amin!...



FeltöltőBandi András
Az idézet forrásahttp://www.romanianvoice.com

Nem vagyok az aminek látszok (Magyar)

Nem az vagyok aminek látszok -
Semmi sem
Vagyok, ami szerettem volna lenni!
Mert megszülettem, s nem kérdezte senki,
Hogy túl korán,
Vagy későn akartam jönni…
Beletörődtem, mint minden jó keresztény,
Nem lettem más mint…Ami épp vagyok!...

Én vagyok a legutolsó csepp bor
A rusztikus  vén agyagpohárból,
Amiből immár sorba végigkortyolt
Ötgenerációnyi oltyán -
A legjobb bortermelők is tán
Szőlőbirtokosok
És városlakók -
Őseim, kik holtig dalolták hogy:
”Olt folyó…te átkozott…
Mért vagy olyan zavaros”…
De az Olt megfizetett,
Mint hallotta az éneket…
S most már az Isten tanúm rá -
Csak én éneklem a dalát!...

De nekem, sajnos -
Milyen kár,
Hogy a Dragasani-i óbortól
Háromszáz évet kell fiatalodnom,
Mikor a sok  Slatinai lány
Szeműk akár a nagy cseréptál,
Mit ahányszor megcsókoltam,
Ők annyiszor megátkoztak,
Hogy vesszen  el az eszem,
S  a hagyomány,
És hogy az sem legyek,
Ami én voltam igazán,
És hogy a kedvükre tegyek
Csak szüretkor…csókolhatom meg,
Szélben szálló viccek közben
Amit az Olt ha összemos –
Bármennyire zavaros -
Kiderül,
És elterül,
A Dunáig visz hírül!...

S én is akképp, mint minden jó keresztény,
Majd valamikor, az Oltnak partján,
Épp ugyanúgy elfogok terülni,
Mikor a bornak az utolsó cseppjét
A poharamból ki fogom inni,
De nem másnak az ezüst kelyhéből -
Idegennek poharából!...
S igazán csak akkor leszek
Ami voltam –
Egy új keresztre feszített -
Most és mindörökké…Ámen!...



FeltöltőBandi András
Az idézet forrásasaját

minimap