Romanta soarelui (Román)
Răsar, Mă-nalţ, Cobor Şi-apoi dispar, Şi-apusul meu e totuşi răsărit... Sunt vagabondul zilei de-a pururi solitar - Portret unic şi veşnic, expus în infinit.
Cu magica-mi baghetă uriaşe - Stăpâna hotărârilor eterne - Deştept măturătorii albelor oraşe Şi-adorm întârziaţii negrelor taverne...
Dau fluviilor graţii de reptile, Dau mărilor priviri fosforescente, Iar munţilor din zare, aspecte de gorile, Şi brazilor, pe coaste, poziţii indecente.
Dau fructe noi smochinilor uscaţi, Dau bronzului figură omenească, Iar Regilor - Pe socluri de marmură-nşiraţi - Poruncitoare gesturi, ca-n veci să poruncească.
Iar când cobor, Când calda-nfiorare Se zbate-n cupa recelui repaos, Azvârl sămânţă nouă în vechile tipare Şi-ascult Perpetuarea cum fredonează-n haos!... Feltöltő | Koosán Ildikó |
Az idézet forrása | http://www.romanianvoice.com/poezii |
|
A Nap románca (Magyar)
Kelek, Emelkedem, Alábukom Aztán eltűnök, Leáldozásom egyben ébredés…. A nappalok vándora vagyok, magányom örök, Változhatatlan alakban, veszélyben létezés.
Óriás varázspálcámmal legyintek- Örökös gazdaként határozok- Utcaseprőt keltek, tiszta városra tekintek, Későn vígadót csapszék mélyére altatok….
Hömpölygő folyamnak küldök fényeket, Tengernek zöldben villódzó látványteret, Hegyeknek távlatot, majmoknak életet, S a part-menti fenyőknek pikáns kinézetet.
Adok friss gyümölcsöt öreg fügefáknak, Bronzszíneimben emberek pompáznak, S a királyoknak- Kik márványtalapzaton állnak- Uralkodói gesztust, akárha örökké uralkodnának.
Ha eltűnök, borzongás Cseppen a serlegek hűs mámorába, Új magot vetek, ahogy a régi módi járja, S hallgatom a Nemzés ritmusát a káosz dallamába’!
|