Minulescu, Ion: Három fagyos könnycsepp (Trei lacrimi reci de călătoare Magyar nyelven)

Şi-ai să mă uiţi -
Că prea departe
Şi prea pentru mult timp porneşti!
Şi-am să te uit -
Că şi uitarea e scrisă-n legile-omeneşti.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Cu ochii urmări-vei ţărmul, topindu-se ca noru-n zare,
Şi ochii-ţi lăcrima-vor poate
Trei lacrimi reci de călătoare ;
Iar eu pe ţărm
Mâhnit privi-voi vaporu-n repedele-i mers,
Şi-nţelegând că mi-eşti pierdută,
Te-oi plânge-n ritmul unui vers.

Şi versul meu
L-o duce poate vreun cântăreţ până la tine,
Iar tu -
Cântându-l ca şi dânsul,
Plângându-l, poate, ca şi mine -
Te vei gândi la adorata în cinstea căreia fu scris,
Şi-uitând că m-ai uitat,
Vei smulge din cadrul palidului vis
Întunecatu-mi chip,
Ca-n ziua când te-afunda vaporu-n zare
Şi când din ochi lăsai să-ţi pice
Trei lacrimi reci de călătoare!

Elfeledsz majd -
mert hosszú útra,
s hosszú időre indulsz el!
Feledlek majd -
ember törvénye: feledni mindig tudni kell.

Szemeddel követed a partot,
mely felhőként olvad az égen,
három fagyos könnycsepp ébred
a messze utazó szemében.
A parton állva, búsan nézem,
mily gyorsan halad a hajó,
megértve már, hogy elveszítlek,
verssel siratlak, álmodón!

És a versem
eljut majd hozzád, ha elmondja egy énekes,
és te -
szavalva, mint ama ember,
sírva akár én, lehet -
az imádottra gondolsz akkor -
akinek írtam egykor rég,
és feledve, hogy elfeledtél
álmodból arcom lép feléd,
mint mikor hajód eltűnt a térben,
és halkan hullni kezd szemedből
három fagyos könnycsepp értem!