Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Naum, Gellu: Calul

Naum, Gellu portréja

Calul (Román)

Calul crescuse în grădina mea

Iarna era mai greu
trebuia să-l feresc de rădăcinile duzilor
de atingerea îngheţată a soarelui
şi era frig printre mărăcinii uscaţi
noaptea crăpau ţevile de la porţi
şi coama lui foşnea ca trestiile uscate

Primăvara apele noastre veneau tulburi
sânii se clătinau pe sub bluze
el era pur şi roşea ca un sfânt din icoane
Ştii – îmi spunea el – când stau nemişcat
când cresc nemişcat în grădina ta
în jurul meu sunt atâtea urme
atâtea poduri peste apele noastre tulburi
Ar trebui să-mi împrumuţi puşca pentru o noapte

Vorbea despre galopul lui lăuntric
despre galopul lui împietrit

Eu nu-i povesteam niciodată întâmplările mele cu barza nocturnă
care dădea târcoale chemându-mă să dorm în oul ei

Noi într-un fel simţeam complicitatea apelor
fertila ocrotire a nisipului
şi când călcam pe lut cu talpa goală
simţeam cât de aproape ne sunt fraţii umezi

Roata fântânii scârţâia copiii veneau de la şcoală şi se
opreausă ne ceară apă sălcie
spuneau cuvinte feminine masculine şi neutre
neliniştiţi de sexul cuvintelor abstracte
şi se uitau la cal
dar în ochii lor era o înţelegere bătrână ca lumea
iar când îşi ştergeau gura cu palma zâmbeau prietenoşi

Apoi creşteau daliile mari şi grele
ca nişte oglinzi de aramă
şi câte un copac obosit se culca în iarbă



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://revistaramuri.ro

A ló (Magyar)

A ló ott nőtt a kertemben

Télen volt a legnehezebb
védenem kellett az eperfa gyökereitől
a nap fagyos érintéseitől
és hideg volt a száraz csipkebokrok között
éjjelente megrepedeztek a csövek a kapuknál
és a ló sörénye úgy zizegett mint a téli nádas

Tavasszal zavarosan zúdultak le a vizeink
a nők melle meg-megrezzent a blúzok alatt
ő meg tiszta volt és pirult mint egy szent
Tudod – mondta – amíg itt mozdulatlan állok
amíg mozdulatlanul növekszem a kertedben
annyi itt a lábnyom körülöttem
s annyi híd vezet át a zavaros vizeinken
Kölcsönadhatnád a puskádat egy éjszakára

A belső vágtáiról beszélt
A megkövült vágtákról

Én sosem meséltem neki az éjszakai gólya látogatásairól
amelyik folyton arra csábított hogy aludjam a tojásában

Éreztük valamiképp hogy a vizek cinkosaink
hogy a homok termékenyen óv bennünket
és amikor mezítláb mentem az agyagon
éreztem mennyire közel állnak hozzánk nedves testvéreink

A kút kereke nyikorgott a gyerekek jöttek az iskolából
és megálltak kérni egy kis sós vizet
mondták a hímnemű nőnemű és semleges nemű szavakat
nyugtalanította őket az elvont fogalmak nemi jellege
és nézték a lovat
szemükben ott volt az a mély megértés mely a világgal egyidős
és amikor megtörölték szájukat barátságosan nevettek

Nagy és nehéz dáliák nőttek még ott
mint egy-egy sárgaréz tükör
és a fák ha elfáradtak ledőltek aludni a fűbe



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://korunk.org

minimap