Voiesc să cânt (Román)
Pădure scumpă, leagăn sfânt, Tu, ce-ai scăldat în poezie Apusa mea copilărie, Din nou redă-mi avânt!
Voiesc să cânt! Să fiu ce-am fost să uit ce sânt... Cântarea e re-ntinerire, E un ecou de fericire, E cerul pe pământ.
Voiesc să cânt! Să uit că totul e cuvânt, Vis, nălucire trecătoare, Că viaţa este ca o floare Ce creşte pe-un mormânt.
Voiesc să cânt! Voiesc să cânt!
Sinaia, 1893
Feltöltő | P. Tóth Irén |
Az idézet forrása | http://www.romanianvoice.com/poezii/ |
|
Még kell a dal (Magyar)
Erdőm, szent bölcső, lomb, avar, te fürdettél versekben engem gyermekből amíg ifjú lettem, add vissza tüzem, add hamar!
Még kell a dal! Legyek ki voltam, ne vén, ily hamar... daltól fiatal lesz a lelkem, az öröm dallal visszhangzik bennem, égtől a földig zivatar.
Még kell a dal! Feledjem, hazug a szó, badar, és minden álom ábránd, látomás, életünk, a hervadó virág egy sírból nő ki, ami majd takar.
Még kell a dal! Még kell a dal!
|