Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Petrescu, Camil: Vers (Versurile Magyar nyelven)

Petrescu, Camil portréja
P. Tóth Irén portréja

Vissza a fordító lapjára

Versurile (Román)

Ţi-am spus că am scris pentru tine
Versuri
Şi curiozitatea ta nu mai are astâmpăr…
M-ai luat lângă tine pe divanul,
- Pe care mai cad draperiile roşii de catifea –
Şi mă pui să ţi le traduc în nemţeasca mea,
Care totuşi
Nu te mai face să râzi.

Asculţi cu ochii,
Cu născiorul,
Şi cu urechile micuţe,
(Stă cuminte până şi mătasa rochii).

Eu povestesc ce-mi trece prin cap
Şi seriozitatea ta e fără margini.

Dar iată, când gândesc să scap,
Dintr-o umbră de surâs din ochii mei
Ai prins de veste că-ţi spun dinadins,
Alte prăpăstii
Şi te năpusteşti pe mine
Mânioasă, cu pumni mititei.



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásahttp://poeziisiversuri.com

Vers (Magyar)

Megsúgtam, hogy verset írtam
hozzád,
és most majd kibújsz a bőrödből kíváncsiságodban...
Magad mellé húzol a díványra,
melyre vörös bársonydrapériák hullnak,
és ráveszel, fordítsam le neked az én németemmel,
melyen most
egyáltalán nem nevetsz.

Szemeddel hallgatsz,
orrocskáddal,
csinos füleiddel,
(még a ruhád selyme is mozdulatlan).

Mesélek mindent, mi eszembe jut,
miközben komolyságod határtalan.

Már épp hittem, megmenekülök,
de a szemem sarkában tanyázó mosolyból
rájöttél, hogy akarattal zöldeket
beszélek,
és hirtelen, őrjöngve rámveted
magad, aprócska ökleiddel.



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásasaját

minimap