Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Pop, Ioan Es.: 1976. október 12. (12 octombrie 1976 Magyar nyelven)

Pop, Ioan Es. portréja

12 octombrie 1976 (Román)

de patru generaţii, în dosul casei noastre curge
un pîrîu cu sînge întunecat.
de ani şi ani, tatăl meu îl acoperă cu paie şi frunze
să nu afle vecinii. şi tatăl lui îl acoperea şi el cu paie şi frunze
şi poate că va fi rîndul meu să-l acopăr curînd,
pentru că nu-i bine să afle vecinii ce curge acolo.

primăvara ne facem şi noi că arăm şi semănăm,
ca să pară că sîntem în rînd cu lumea.
toamna ne facem că strîngem şi noi roade,
ca să semănăm cu ceilalţi, să nu se bage de seamă,
dar de fapt nu facem decît să aşteptăm, să
pîndim cine vine la rînd, unul din noi
sigur vine la rînd,

ne petrecem ziua urîndu-l pe cel care va scăpa, deşi
cine scapă, scapă doar pînă la o dată următoare.
în timpul ăsta, pe pîrîu se scurge o şuviţă de
sînge întunecat, îl acoperim de ani şi ani cu
paie şi frunze,
nu-i bine să afle vecinii ce curge acolo,
trebuie să părem şi noi în rînd cu lumea.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://www.poezie.ro/

1976. október 12. (Magyar)

négy nemzedéken át, a házunk mögötti patakban
sötét vér csörgedez.
apám évről évre szalmával-levelekkel borítja be
hogy a szomszédok meg ne tudják. az ő apja is szalmával-levelekkel födte
és meglehet, hamarosan rám kerül a sor, hogy eltakarjam,
mert nem jó, ha a szomszédok megneszelik, mi folyik ottan.
 
mi is úgy teszünk tavasszal mintha szántanánk-vetnénk
hogy úgy tűnjön egy húron pendülünk a világgal,
ősszel úgy teszünk, mintha mi is termést hordanánk be,
másokhoz hasonlóan, hogy fel ne tűnjön
pedig mi nem teszünk mást, mint várunk, hogy
kilessük, ki a soros, egyikünk
– minden bizonnyal
 
napunk azzal telik, hogy gyűlöljük azt, aki megússza, pedig
aki megússza, az csak egy következő pillanatig szól,
mialatt a patakban mint vékony erecske
sötét vér csorog, évről évre befedjük
szalmával-levelekkel
nem jó megtudni a szomszédoknak, mi folyik arra,
úgy kell tűnnie, egy húron pendülünk a világgal.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu/16900/16934/index.phtml
Megjelenés ideje

minimap