Stancu, Nick: Mosolyogj, szerelmem (Zâmbește, iubito Magyar nyelven)

Zimbeste iubito si-aprinde, sclipirea din ochii de vis
Zimbeste si-ascunde tristetea ,uitata de vremi, in abis
Maruntelor griji ce apasa, arunca cu sarm la gunoi
Zimbeste icoanei ca drumul, spre neant, il strabatem in doi.

Zimbeste furtunii in treacat, ce riduri pe frunte ne sapa
Gindind ca in viata, sint simple,virtejuri in cana de apa
Ridica privirea spre-naltul si trece prin nori spre senin
Zimbeste naivelor arcuri,ce-arunca sageti cu venin
 
Refrenul din cintecul sortii...iubeste iubito cu foc
Zimbeste sperantei de-o clipa si clipa opreste in loc
Arginti furisati pe la timple vor ride si cere tribut
Oglinzii cu cioburi de viata si viata cu timpul pierdut
 
Zimbeste iubito si-aprinde sclipirea din ochii de vis
Zimbeste si-ascunde tristetea uitata de vremi in abis
Maruntelor griji ce apasa, le-arunca cu sarm la gunoi
Zimbeste icoanei ca drumul,spre neant il strabatem in doi

Mosolyogj szerelmem, s álomszemedben fényszikra gyúl
mosolyogj, s a mélyből elillan minden ottfeledett bú
az apró gondokat, mik vállaid nyomják, dobd el könnyedén,
mosolyogj ikonra, hisz együtt megyünk a mindenség felé.

Mosolyogj múló viharra, mely homlokunkra ráncokat ás
örvényt csak pohár vízben, az életben ne láss...
nézz a fellegekbe, s fölöttük lásd a tiszta, kék eget
mosolyogj íjakra, mik lőnek méreg-nyílhegyeket.
 
A sors refrénje ez... szerelmem, igaz tűzzel szeress!
Állítsd meg a percet, és percnyi reményre nevess!
Halántékomon - bújkáló ezüst nevetve kéreget
a tükörtől, mely életszilánkot és múlt időt keres.
 
Mosolyogj szerelmem, álomszemedben fényszikra gyúl
mosolyogj, s a mélyből elillan minden ottfeledett bú
az apró gondokat, mik vállaid nyomják, dobd el könnyedén,
mosolyogj ikonra, hisz együtt megyünk a mindenség felé.