Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Stanescu, Nichita: Cântec fără răspuns

Stanescu, Nichita portréja

Cântec fără răspuns (Román)

De ce te-oi fi iubind, femeie visătoare,

care mi te-ncolăceşti ca un fum, ca o viţă-de-vie

în jurul pieptului, în jurul tâmplelor,

mereu fragedă, mereu unduitoare?

 

De ce te-oi fi iubind, femeie gingaşă

ca firul de iarbă ce taie în două

luna văratecă, azvârlind-o în ape,

despărţită de ea însăşi

ca doi îndrăgostiţi după îmbrăţişare?...

 

De ce te-oi fi iubind, ochi melancolic,

soare căprui răsărindu-mi peste umăr,

trăgând după el un cer de miresme

cu nouri subţiri fără umbră?

 

De ce te-oi fi iubind, oră de neuitat,

care-n loc de sunete

goneşte-n jurul inimii mele

o herghelie de mânji cu coame rebele?

 

De ce te-oi fi iubind atâta, iubire,

vârtej de-anotimpuri colorând un cer

(totdeauna altul, totdeauna aproape)

ca o frunză căzând. Ca o răsuflare-aburită de ger.



FeltöltőKopacz István
Az idézet forrásahttps://www.versuri.ro/versuri/nichita-stanescu-cantec-fara-raspuns-_8p17.html#

Válasz nélküli dal (Magyar)

Vajh miért szeretlek, téged, te álmodozó,

aki rám göndörödsz füstként, szőlőindaként

mellem köré, halántékom köré tekeredsz,

te mindig harmatos, te mindig bodorodó?

  

Vajh miért szeretlek, téged aki oly kecses

vagy mint a fűszál mely kettészeli

a nyári holdat, majd vízbe veti,

önmagától is megfosztottan

akár szerelmespár ölelés után?

 

Vajh miért szeretek, búbánatos szemeket,

vállam fölött felkelő gesztenyebarna napot,

utána vontatott mennyboltnyi illatot

és nyúlánk, árnyéktalan felhőket?

 

Vajh miért szeretlek, felejthetetlen óra

mely hangok helyett,

szívem körül, lobogó sörényű

csikó-ménest hajszol, terel?

 

Vajh miért szeretlek annyira, szeretet,

te eget festő évszak-fergeteg,

(mindig egy másik, mindenkor közel)

akár egy lehulló falevél. Mint egy hidegtől bepárásodott lehelet.

 



FeltöltőKopacz István
Az idézet forrásasaját

minimap