Stanescu, Nichita: Szeretem az esőt! (Iubesc ploaia! Magyar nyelven)

Iubesc ploaia nebună ce vrea
Să cadă, să doară, să fie doar ea,
La masa aceluiași hol ruginit,
Când nimeni nu cere răspunsul primit,
S-o vreau ca să stea!

E obsesivă chemarea ce-mparte nevoi
Deasupra la toate să ploaie pe noi,
Când stropii cei grei se dau rătăcind
De-a valma în cer, și cad împietrind
Bezmetici și goi!

E ploaia pe geamuri ce cade strident,
Stau singur la geam și totuși absent
Când nimeni nu cere privirii reper,
Nu zic la nimeni, nici mie, că sper
Un soare prezent!

Mari picuri de nuntă stropesc apăsat
Cămașa de mire, Pământu-mpărat
Stă singur la masă, nuntași-s plecați,
Tomnatici și grei, de vânturi luați
Săruturi răzbat!

De-i ploaie aceia, ce-alunecă fin
Cu picurii reci mă cheamă să vin,
Trecând peste toate, să-mi spună ce vrea
Iubesc ploaia nebună așa cum e ea,
De crede-n destin!

Szeretem a bolond esőt mely estében akar
Fájdalmat okozni és mindent ő ural.
Ugyanazon rozsdás előcsarnok asztalánál
Mikor senki nem kérdez és válaszra nem vár
Végét akarom hamar!.

Gyötrelmes a szükséget nyújtó kérés
Mindenekfelett a ránk eső esőérzés
Mikor nehéz bolyongó cseppek
Hömpölyögve az égből földhöz dermednek
Szeleburdi meztelen létérzés!

Az eső az ablaküvegen frivolan táncol,
Észlelem egymagam, lélekben távol
Mikor senki nem kéri számon nézeted nevében
Nem mondom senkinek még magam sem remélem
Csak egy napot a mából!

Parányi cseppek vőlegénynek öltöztek.
Föld király egyedül üli a nászt, Összeköltöznek.
A vendégek elmentek szelek szárnyán,
Ősziesen, nehézkesen, árván,
Csók-viharok kitörtek, áttörtek!

Ha eső az mi finoman siklik le sorban
És hideg cseppekkel hívogat zordan
Mindenen átgázolva tudatja óhaját
Szeretem esőnek bolondos hívószavát
A sorsban bízóban!