Stanescu, Nichita: Subit

Se izbucnise piatra în praf şi pulberi fine
iar cerul se tăiase în două înspre jos
şi soarele din infinit spre infinime
răgea - umbros

Salut, murim!

În timpul ăsta scurt
cât eu te strig, cât tu mă strigi
şi încă ne mai răsucim,
atâta-ţi spun, atâta-mi zici:

Salut, murim!

A kő finom szemcsékké és porrá robbant,
az ég pedig kettészakadt alant
és a nap árnyasan felbőgött a végtelenből az égtelenbe,

Szia! Meghalunk!

Ezalatt a kis idő alatt, mikor kiáltalak,mikor te kiáltasz engem
és még forgolódunk egyet,
szólok még hozzád, és csak annyit mondok neked,

Szia! Meghalunk!