Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Topîrceanu, George : Rapsodii de vară

Topîrceanu, George   portréja

Rapsodii de vară (Román)

I

Cine-ar putea să spună

Câţi secoli au trecut

De-o lună,

De când nu te-am văzut?...

 

Salcâmii plini de floare

Se uită lung spre sat,

Şi-n soare

Frunzişul legănat

 

Le-atârnă ca o barbă...

Acolo mi-am găsit

În iarbă

Refugiul favorit.

 

Acolo, ca-ntr-un templu,

De-atâtea dimineţi

Contemplu

O tufă de scaieţi.

 

Pe când departe-n zare,

Mirat ca un copil,

Răsare

Un astru inutil...

 

II

Iubito, fără tine

Începe-o nouă zi...

Dar cine

Le poate socoti?

 

Că zilele-n restrişte

Se-nalţă şi apun

Ca nişte

Baloane de săpun...

 

Cu mâinile sub tâmplă

Cum stau aşa culcat,

Se-ntâmplă

Un fenomen ciudat:

 

Privirea mea distrată

Prin negre rămurişti

Mi-arată

Doi ochi adânci şi trişti

 

Şi-n orice strop de rouă

Văd două braţe, mici

Ca două

Picioare de furnici.

 

Dar dacă o lăcustă,

Din verdele talaz,

Robustă

Îmi sare pe obraz, -

 

Din ochii mei dispare

Mirajul interpus,

Pe care

L-am zugrăvit mai sus,

 

Şi-n ochii mei deodată,

Ca-n alte dimineţi,

S-arată

O tufă de scaieţi...

 

III

Acum natura-ncepe

Cu tainicul ei glas

Din stepe

Să cânte-ncet pe nas.

 

Prin ierburile crude,

Sub cerul fără fund,

S-aude

Un bâzâit profund

 

Şi până la amiază

Pământul încropit

Vibrează

Adânc şi liniştit.

 

Sunt gâze şi gângănii

Ce sar şi fac mereu

Mătănii

Când trec prin dreptul meu,

 

Şi-mpreunându-şi zborul,

În ierburi îşi ascund

Amorul

Multiplu şi fecund.

 

IV

 

Şi-n vremea asta, oare,

Când eu visez mereu

La soare -

Ce face dorul meu?

 

Iubirea mea nebună,

De-abia trezită-n zori,

Adună

Mănunchiuri mari de flori.

 

Se-ntreabă - ce să facă?

Şi făr-a pregeta,

Ea pleacă

Întins, la casa ta.

 

Şi nici nu bagi de seamă

Cum pasu-i furişat

Cu teamă

S-apropie de pat,

 

Ci doar treasari deodată

Şi parcă-ţi pare rău.

Mirată,

Te uiţi în jurul tău...

 

Iar ea-ntr-un suflet vine

Cu părul desfăcut

La mine,

Să-mi spuie ce-a făcut...

 

Aşa, spre zarea largă,

Pe zi de-atâtea ori

Aleargă

Pe drumuri lungi de flori.

 

V

Târziu, când peste lanuri

Coboară spre câmpii

Noianuri

De umbre argintii;

 

Când luminosul crainic,

Luceafărul stingher

Şi tainic

S-aprinde iar pe cer

 

Şi cu lumina nouă

Sclipeşte ca un strop

De rouă

Pe vârful unui plop,

 

Iubirea mea fugară

De-abia s-a liniştit,

Şi-afară,

Ca un copul trudit,

 

Pe-un maldăr de sulfine,

Cu cel din urmă gând

La tine,

Adoarme suspinând.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.romanianvoice.com

Nyári rapszódia (Magyar)

I.

Arról vajon ki szólhat,

Hány századdá dagadt

A hónap,

Mióta láttalak?

 

Díszül a nagy határnak

Virul a vén akác,

S megáradt

Fényekkel paroláz,

 

Mint zöld szakáll a lombja,

S ha tűz a napmeleg,

Gyakorta

Hűs árnyat ott lelek.

 

Ölel a reggel csendje,

Hűs, mint a templomok;

S merengve

Egy kórót bámulok.

 

Amíg a fény kigyullad,

Mint kandi lányka-szem,

Egy csillag

Kél fölöslegesen...

 

II.

Szerelmem, fényed nélkül

Ébred a nyári nap,

De végül

Ki veszi számba majd?

 

Hiába jő a másnap,

Csak elpattan, kiég:

Akárcsak

A szappanbuborék.

 

Itt könyökölve veszteg,

Míg elnézek tova,

Megeshet

Az alábbi csoda:

 

A szemem messze réved,

A bokor integet,

S elém vet

Egy kék tekintetet;

 

A harmat tükre szintén

Két kart villant tovább,

Picinykén,

Akár egy hangyacsáp...

 

De ha vígan kiszökve

A zöld hullámokon,

A szöcske

Legyinti homlokom:

 

Bámulhatom a helyet,

A kép, jaj, merre lett,

Amelyet

Rajzolt a képzelet...

 

Nem maradt csak a forró,

Köznapi reggelek,

S a kóró,

Mely szúrósan mered.

 

III.

A föld rejtelme aztán

Verve sok könnyű neszt,

A pusztán

Orrhangon dalba kezd.

 

A ridegre nőtt fűből,

Míg kék az ég-orom,

Előtör

Egy dana mormogón.

 

Várva a hő delekre,

Mélységeket kitár,

S remegve

Vibrál a láthatár.

 

Nyüzsögnek egyre többen

a férgek, bogarak;

Előttem

Mind térdet hajtanak.

 

A füvek közé másznak,

Tanúja ne legyen

A násznak,

Mely bő és eleven.

 

IV.

Amíg a dél itt megles,

És rám tüzel a nap:

Te kedves,

Hol jársz, óh merre vagy?

 

Én, szerelem bolondja,

Bús vagyok, réveteg:

Csokorba

Szedem a réteket...

 

A Vágy kérdi bolondul,

Hogy hol lehetsz te, hol?

Elindul,

És hozzád kutyagol.

 

Te nem is álmodsz róla,

Míg halkan lépeget,

S szorongva

Nézi a fekhelyed.

 

Fölülsz egy pillanatban,

Hogy miért van a nesz,

Riadtan

Körülnézel, figyelsz.

 

Ő menekül a zajra,

Csapzottan jő felém,

S bevallja,

Hogy mit is tett szegény...

 

A láthatárt naponta

Átszelve látogat,

Bolyongva

A virágos utat.

 

V.

Később, ha tág mezőkre

Ezüstös pára száll,

S beszőtte

A földet a homály,

 

Az éj felnő nagyobbra,

És mint a rejtelem,

Ragyogva,

A csillag megjelen,

 

S akár a harmat cseppje,

Kiül sok kandi fény

Remegve

A nyárfa levelén:

 

Az én tűnődő vágyam

Nagy csöndben kesereg,

De lágyan,

Mint fáradt kisgyerek;

 

S virágpárnára kókad,

Az ágya kék kehely,

S terólad

Suttogva nyugszik el...

 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n

minimap