Annyenszkij, Innokentyij Fjodorovics (Иннокентий Фёдорович Анненский) (1855–1909) Művek   hu ru

Életrajz

Innokentyij Fjodorovics Annyenszkij (Omszk, 1855 - Szentpétervár, 1909). Korán árván marad, bátyja neveli Pétervárott.; bölcsészeti tanulmányokat folytat. 1879-től kezdve görög és latin nyelvet, antik irodalmat és irodalomelméletet tanít, Zelinszkijjel, a klasszika-filológia neves professzorával sokat tett azért, hogy az antik és különösen a görög kultúra iránti érdeklődés fokozódjék. Euripidész összes ránk maradt tragédiáját lefordította orosz nyelvre. 1896-ban gimnáziumi igazgató lesz Carszkoje Szelóban, az állandó cári rezidenciában. Megfosztják állásától, mert forradalmi mozgolódásokban részt vevő tanulókat vett pártfogásába. Később tanfelügyelőnek nevezik ki. 1904-ben adja ki első verseit, a Csendes dalokat, amelyekhez Baudelaire-, Rimbaud-, Verlaine- és Mallarmé-fordításait csatolja. Írt drámákat (Melanippa, a filozófus, Ixion király és Laodámia) és két kötet kritikája jelent meg. (Visszhangok könyve 1906, 1909). Egy évvel korai és hirtelen bekövetkező halála után adják ki a Ciprusládikó című kötetét, amelyet fő műveként üdvözöltek. Annyenszkij szimbólumai azokat a correspondance-okat fejezik ki, amelyek az ember belső világa és az őt körülvevő tárgyi realitás között léteznek, és ez a francia szimbolistákkal rokonítja. De Annyenszkij nemcsak rámutat erre a jelenségre, a tárgy által nem valamely lelkiállapotot akar kifejezni, mint például Mallarmé, hanem értelmet keres benne, bár ezt az értelmet nem találja.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)