Bulgakov, Mihail Afanaszjevics (Булгаков, Михаил Афанасьевич) (1891–1940) Művek Bibliográfia   hu ru

Életrajz

Kijev, 1891. máj. 14., +Moszkva, 1940. márc. 10.
Orosz író

Apja professzor a Kijevi Hittudományi Akadémián. 1916-ban kitüntetéssel szerzi orvosi diplomáját, pár évig magánpraxist folytat Vlagyikavkazban, itt írja első színdarabjait, majd végleg írásra adja a fejét. 1921-től Moszkvában él, ahol újságíróként dolgozik.
Nem tartozik egyetlen írói csoportosuláshoz sem, az ú.n. útitárs írókhoz sorolják.
A fehér gárda című, általa legjobb művének tartott regényében, majd az annak alapján készült A Turbin család napjai című drámájában elsőként állítja központba egy becsületes értelmiségi fehérgárdista család tragédiáját, szellemi katasztrófáját és illúzióvesztését, bírálja a rosszul értelmezett forradalmiságot. Meglátja és láttatja a jót is a rosszban, a rosszat is a jóban, ez írói alapállása, amely azonban súlyos félreértésekhez, kritikus támadásokhoz vezet, osztályellenségnek bélyegzik, nem publikálhat többé, darabjait sem mutatják be. Hogy éhen ne haljon, levelet ír Gorkijnak és Sztálinnak (1929, 1930), kérve, hogy feleségével együtt külföldre utazhasson, vagy legalább bármilyen megélhetési forráshoz juthasson. Néhány nappal Majakovszkij öngyilkossága után érkezik meg a válasz: segédrendező és díszletmunkás lehet a Művész Színházban. 1930–1936 között itt dolgozik tehát, néha fel is lép. Tovább ír, fő témája a művészet és hatalom konfliktusa lesz. Írásaiban a NEP-korszak közerkölcseit állítja pellengérre, művészi megoldása gyakran Gogolt (fantasztikum és groteszk), továbbá Szaltikov–Scsedrin stílusát idézi (lsd. Csicsikov kalandjai c. elbeszélése). Utolsó négy évében a Bolsoj Teatr (Nagy Színház) opera-szövegkönyvírójaként és műfordítóként dolgozik.
Főművét, a világirodalom kimagasló alkotását, a Mester és Margaritát betegen, félig vakon diktálja feleségének. E műve a groteszk, szimbolikus realizmus jelentős alkotása, az 1920-as évek Moszkvájának korrajzával és abszurditásával. Cselekménye három síkon játszódik: a fantasztikus, a reális és a filozófiai sík keveredik benne. A hatalom és a jóság csodálatos szerelmi történettel átszőtt konfliktusa, amely máig számos értelmezést, bámulatot és elismerést szül.
Csak az SZKP XXII. Kongresszusa után rehabilitálják, főműve is csak halála után jelenhet meg.