Cvetajeva, Marina (Цветаева, Марина) (1892–1941) Művek Bibliográfia   hu ru

Életrajz

Moszkva, 1892. szept. 26., +Jelaguba (Tatár ASZSZK), 1941. aug. 31.
Apja filológus, múzeumalapító, anyja zongoraművésznő. Gyermekkora boldog. Tizenhat évesen már jelennek meg versei.
Gimnazista korában beutazza Európát. 1915-ben megismerkedik Mandelstammal, mély barátság alakul ki köztük. Később, Paszternak révén levelezni kezd R. M. Rilkével, akivel azonban soha nem találkozik. 
Egyetlen irodalmi csoportosulásnak sem tagja, az októberi forradalomhoz ellenségesen viszonyul, ráadásul férje, első köteteinek kiadója, Szergej Efron a Fehér Gárda tisztje, így 1922-ben emigrálni kényszerülnek, három évig Prágában, majd Párizsban élnek. Igazából sosem talál magára. A 30-as évektől a prózaírás felé fordul: „Az emigráció prózaírót csinál belőlem” – írja. Mérhetetlen magányérzet gyötri. Egyre inkább a múltból meríti témáit (lsd. Apám és múzeuma/Otyec i jivo muzej vagy Anyám és a zene/Maty i muzika c. művei). Sok nélkülözés, állandó honvágy és tizenhét évi emigráció után, férjét és lányát követve, 1939-ben ő is visszatér a Szovjetunióba. Férjét agyonlövik, lányát börtönbüntetésre ítélik (fia 1944-ben pusztul el a háborúban). Még edénymosogatóként sem kap munkát, állandó lakhelye nincs, a hivatalos irodalmi élet nem fogadja be. A háború kitörésekor evakuálják, kilátástalan helyzetében önkezével vet véget életének. 
A Szovjetunióban csak 1961-től jelennek meg újra versei. Az orosz költői nyelv megújítója, a szenvedély és a költői fegyelem közt egyensúlyt teremtve a XX. századi irodalmi nyelvbe archaikus (óorosz) és népköltészeti, folklorikus elemeket emel be (lsd. versciklusa Sztyenka Razinról). Az érzelmek, szenvedélyek áramlása jellemzi, képalkotása az avantgárdhoz közelíti. Franciául és németül is versel, impresszionista prózája és levelezése is jelentős. Az emigráció hosszú évei alatt több műve jelenik meg külföldi kiadványokban, egy részük elkallódik, de életműve befejezetlenül is maradandó.