Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gorkij, Maxim oldala, Magyar életrajz

Gorkij, Maxim portréja
Gorkij, Maxim
(Горький, Максим)
(1868–1936)
 

Életrajz

A Maxim Gorkij írói álnév, eredeti neve: Alekszej Makszimovics Peskov.
Nyizsnyij-Novgorod (ma: Gorkij), 1868. márc. 16., + Gorki, 1936. jún. 18.
Kispolgári család árvája, nagyapja házában él 11 éves koráig, ekkor elkezdi „egyetemeit”: a maga embere akar lenni, vándorlásaiban egyre mélyebbre kerül a szegénység alvilágában: csavargók közt él, öngyilkossági kísérletet tesz. Hajósinas, péklegény és rakodómunkás, ekkor kezdődik tüdőbetegsége. Munkásszármazása később azonban előny lesz. „Az első „proletár”, aki a „polgári” irodalomba nem csak bejutott, de ott nagy karriert is csinált.” (Szerb Antal) A nyomorúság esztendei egyben a lankadatlan tanulás és olvasás mámoros esztendei is, önéletrajzi regényhármasa szól erről az időszakáról. 1889-ben a cári rendőrség letartóztatja, mert kapcsolatba kerül a narodnyikokkal, ettől kezdve figyelik. Ekkor már ír, majd a haladó írókat tömörítő Znanyije Kiadó vezetője. Az 1905-ös forradalomban való részvétele miatt ismét letartóztatják, a világközvélemény nyomására szabadul ki. 1905-től 1917-ig tagja a bolsevik pártnak, megismerkedik Leninnel. 1906 elejétől az USA-ban pártmegbízatásokat teljesít, ősztől Capriba költözik, 1913-ban térhet haza, bolsevik napilapok munkatársa lesz, 1915-ben saját háborúellenes folyóiratot alapít (Letopisz). Az Októberi Forradalom idején és a polgárháború éveiben művészként elhallgat. 1918–20 között aktívan tevékenykedve igyekszik javítani művésztársai életkörülményein. Megalapítja a kisebb csoportosulások helyébe lépő Szovjet Írószövetséget, amelynek haláláig az elnöke. Szervezi a vitákat és a fiatal írók oktatását. Kiújuló tüdőbetegsége miatt 1921-ben Lenin tanácsára külföldre (Németország, Csehszlovákia) utazik gyógykezelés céljából, és hogy Nyugaton képviselje a szovjet irodalom eszméit. Majd visszamegy Capriba, később Sorrentóban (Olaszország) telepedik le. Kezdeti politikai ingadozásait (írt mensevik lapba is, eleinte nem hisz a forradalomban) lassan leküzdi, a szovjethatalom mellé áll, de a politikától igyekszik távol tartani magát, külföldről figyeli a hazai kulturális életet. 1931-ben végleg visszatér a Szovjetunióba. Élete utolsó szakaszában publicisztikájában fellép a fasizmus és a fenyegető háború ellen. Sztálin nem engedi ki többé az országból. Egyszerre ünnepelt író és fogoly, tulajdonképpen házi őrizetben tartják. Máig tisztázatlan körülmények között hal meg.
Vele kezdődik a szocialista realizmus. Később kritikai realistának nevezi magát. Tőle származik a szocialista realizmus kifejezés is. Tolsztoj pártfogoltja, Csehov jó barátja. Sokat tanul az előző nemzedék európai romantikájától és a naturalizmustól is, néhány, gondosan csiszolt remekmívű lírai költeménnyel a szimbolistáknak is rokona. Ritkán megszólaló költészete sajátosan szép példája a forradalom útját megtaláló szimbolizmusnak. Korai művei a romantika jegyében születnek, majd ezt túllépve művészetén nyomot hagy a naturalizmus, de mindvégig megőrzi választékosságát. Ő is az állóvizet ábrázolja, de Csehov mélabújától különbözően, indulatokkal teljes, színpompás, mozgalmas történetekben. Szépprózája mellett drámasorozata is jelentős, közülük nem egy klasszikussá vált. Századunk nagy irodalomesztétái és irodalomszervezői közé tartozik: írói arcképei, Leninnel és Csehovval folytatott irodalmi levelezése korunk irodalomelméletének nélkülözhetetlen dokumentumai.
Gyűjtemény ::
Irodalom ::
Fordítás ::

minimap