Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Nabokov, Vladimir oldala, Magyar életrajz

Nabokov, Vladimir portréja
Nabokov, Vladimir
(Набоков, Владимир)
(1899–1977)
 

Életrajz

(Vlagyimir Szirin: álnév)
Szentpétervár, 1899. ápr. 23., +Montreux (Svájc), 1977. júl. 2.
Orosz származású amerikai (USA) író, irodalomtörténész

Előkelő, gazdag nemesi családból származik, apja neves liberális politikus, ügyvéd, újságíró. A házban angolul beszélnek, öt évesen már franciát is tanul. 1917-ben a patinás Tenisev kereskedelmi iskolában végez Szentpéterváron. Szülőhazájában 1916-ban verseskötete jelenik meg, néhány klasszicizáló poémájával. A forradalom idején rövid időre letartóztatják apját, a család 1919-ben emigrál Angliába, ahol Nabokov egy (általa is alapított) orosz emigráns lapban publikálja verseit, elbeszéléseit. Elvégzi a cambridge-i Trinity College-t, majd Berlinben telepszik le, ahol 15 évet tölt el, nyelv- és teniszoktatásból, fordításokból él, Heine-dalokat fordít először. Apját 1922-ben egy orosz monarchista merénylő gyilkolja meg. 1920–40 között nyolc regénye jelenik meg oroszul. Kilenc korai regényét Vladimir Sirin álnéven írja (pl. The Gift és az Invitation to a Beheading). 1924-ben megnősül, egy fia születik, Dmitrij.
Miután Hitler szabadon bocsátja apja gyilkosát, a fenyegető náci veszély elől 1937-ben Párizsba megy, ott írja meg a Lolita első verzióját orosz nyelven (Volsebnyik, 1938), ott ismerkedik meg James Joyce-szal, az ír regényíróval és találkozik Rahmanyinov zeneszerzővel, aki pénzt ad neki kölcsön, így tud családjával 1940-ben az USA-ba hajózni, ahol felveszi az amerikai állampolgárságot. Az orosz irodalom professzora (Stanford, majd Cornell Egyetem), emellett alkot, 1940-től kezdve angolul írja műveit, ami, mindamellett, hogy az angolt anyanyelvi szinten beszéli, nagy törést okoz számára. Lolita (1955) című, vallomás formájában megírt, mélyebb jelentésrétegekkel rendelkező, erkölcsfilozófiával vegyített erotikus regénye meghozza számára a világsikert, ettől kezdve anyagilag is független, végre csak az írásnak élhet. Utolsó éveit Svájcban tölti, állandó lakhelye a Montreux Palace Hotel. Svájcban is folytatja elmélyült entomológiai kutatásait és a lepkevadászatot, halála után gyűjteménye a Lausenne-i Állattani Múzeumra tulajdonába kerül. Több regényét, köztük a Lolitát, a XX. század egyik legellentmondásosabb regényét is maga fordítja oroszra. E könyvét Párizsban betiltják (1956–58), az USÁ-ban és Angliában 1958-ig nem jelenhet meg. Nagyban kötődik az orosz irodalmi hagyományokhoz. Az USÁ-ban a klasszikus orosz irodalom fordítását és népszerűsítését tekinti küldetésének, lefordítja és 1964-ben négy kötetben, részletes kommentárokkal kiadja a Korunk hősét (Lermontov), az Anyegint (Puskin), Tyutcsev verseit és az Ének Igor hadáról című hőskölteményt. A hatvanas években több regényt ír angol nyelven, amelyeket maga fordít oroszra. Nyelvezete stilizált irodalmi nyelv, valóságos stílusbravúr, rengeteg intertextuális utalással. Irreális világa, groteszk fantasztikuma, komor humora rendkívül expresszív hatást kölcsönöz regényeinek. Szellemes, kitűnő megfigyelő. Hősei a teljes elidegenítettség és kiszolgáltatottság világában élnek. Valami azonban hiányzik műveiből: az emberi nézőpont, a mélyre taszított, tehetetlen ember szeretete. A társadalmi kérdésektől távol tartja magát. Irodalmi munkássága mellett a természettudományok embere is: elismert rovartani szakember (entomológus), a lepidopterákról (lepkékről) Nearctic members of the Genus Lycaeides Hubner címmel írt tanulmányt. „Amit a legjobban szeretek: írni, sakkozni, lepkékre vadászni” – mondja. A Harvard Egyetem Összehasonlító Állattani Múzeumában töltött dolgos esztendőket utólag is élete legboldogabb időszakának nevezi. (1948-ig dolgozott ott irodalomprofesszori állása mellett.)
Szenvedélyes és kiváló sakkjátékos. Ez írásain is meglátszik, érett művei is ambivalens kirakójátékra emlékeztetnek. A Zascsita Luzsina (Luzsin védelme) című regényének főszereplője egy sakkfenomén, aki a játék világából már nem tud visszatalálni a mindennapok realitásába, mentálisan összeomlik, egy fiatal nő segítségével látszólag rendbe jön. Azt hiszi, egy fortélyos ellenfele manipulálni próbálja lépéseit, végül kiveti magát az ablakon, miközben úgy tűnik számára, hogy az egész alant elterülő kert egy hatalmas sakktáblára hasonlít… Ada című műve egy másik bolygón, Antiföldön – Oroszország és az USA „keverékén” játszódó szerelmi történet.
Több művét megfilmesítették, a Lolita két leghíresebb filmfeldolgozása Stanley Kubrick és Adrian Lyne (főszereplők: Jeremy Irons, Melanie Griffith, Dominique Swan) rendezők nevéhez fűződik. A The Luzin Defence című filmet Marleen Gorris rendezte (főszereplők: John Turturro, Emily Watson).
Az irodalomba amerikai íróként szeretett volna bevonulni, mégis inkább Kelet-Európában tartják számon.
A Nemzetközi Vladimir Nabokov Társaság által szponzorált Nabokov Tanulmányok című folyóirat kritikai írásokat, elemzéseket közöl a XX. század egyik legfontosabb írójáról.

Szakirodalom: Szilágyi Ákos
Gyűjtemény ::
Irodalom ::
Fordítás ::

minimap