Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Solohov, Mihail Alekszandrovics oldala, Magyar életrajz

Solohov, Mihail Alekszandrovics portréja
Solohov, Mihail Alekszandrovics
(Шолохов, Михаил Александрович)
(1905–1984)
 

Életrajz

Orosz regényíró, elbeszélő. Mihail Alekszandrovics Solohov 1905. május 24-én született a doni kozák régióhoz tartozó Vjosenszkajában. Apja alsóközéposztályhoz tartozó orosz ember volt, aki betelepült a kozákok közé. Számos foglalkozást űzött, volt gazdálkodó, marhakereskedő, molnár. Anyja írástudatlan orosz parasztlány, egy kozák özvegye volt, aki hogy fiával foglalkozhasson megtanult írni és olvasni is. Solohov iskoláit Karginnban, Moszkvában, Bogucharban és Vjosenszkajában végzete, de mikor 1918-ban a polgárháború elérte a felső-doni régiót befejezte tanulmányait, és csatlakozott a vörös hadsereghez. Tanúja volt a felső-doni régió kozákjainak bolsevik ellenes felkelésének, és harcolt az ellenforradalmi partizánok ellen.
A polgárháború befejeződése után Solohov Moszkvába utazott, ahol kétkezi munkából tartotta fenn magát. Dolgozott dokkmunkásként, kőművesként és volt könyvelő is. Közben írói tanfolyamokon vett részt. Első nyomtatásban megjelent műve az A teszt című szatirikus cikk volt, mely 1922-ben jelent meg a moszkvai Josevszkaja Parvdába. Első elbeszélése, az Anyajegy 1924-ben jelent meg. Solohov még ugyanebben az évben visszatért Vjosenszakjába, ahol minden idejét az írásnak szentelte. Ugyanebben az évben feleségül vette Maria Petrovan Gromoslavkaiát. Két lányuk, és két fiúk született.
Solohov első elbeszéléskötete, a Doni mesék 1926-ban jelent meg. A kötet elbeszéléseinek nagy része a polgárháború által kettészakított kozákságot ábrázolja, ahol a konfliktusok falvakat, sőt családokat állítanak szembe egymással. 1926-ban kezdte írni a Csendes Don című nagyszabású regényeposzát, melynek kötetei 1928-1940 között láttak napvilágot. Solohov a kozákság sajátos világát egy család életén keresztül ábrázolja, melynek életét az első világháborút megelőző évektől egészen 1922-ig a szovjet-rendser megszilárdulásáig követi nyomon. Solohovot elsősorban az foglalkoztatta, hogy miért vettek részt a kozákok forradalom elleni küzdelemben. Solohov 1932-ben jelentette meg a kozákok kollektivizálását megörökítő Új barázdát szánt az eke című regényét, melyben lelkesedéssel ábrázolja a folyamatot. A regényben olyan optimistán ábrázolta a kollektivizálást, hogy műve hamarosan a kolhozvezetők kötelező olvasmányává vált. 1932-ben belépett a kommunista pártba, 1937-ben népi küldött lett.
1933-ban írt Sztálinnak a brutális kollektivizálásról, és elérte, hogy segélyekkel csökkentsék az 1933-as ukrajnai éhség következményeit. Felemelte hangját az 1938-as tömeges letartóztatások ellen. Hűtlenségi per indult ellene, de nem esett bántódása, mivel a szovjet irodalmi közvélemény elismert alakja volt.
A második világháború alatt a központi lapok haditudósítójaként számolt be a Don-vidéki eseményekről. Az 1942-ben megjelent A gyűlölet iskolája című propagandisztikus elbeszélésében összegezte az első háborús év eseményeit.
1957-ben jelent meg világhíres kisregénye, az Emberi sors. A regény hőse, Andrej Szokolov német fogságba került, de ott is megőrizte hazája iránti hűségét. Családja pusztulása után egy árva kisgyerekkel kezdi újra életét.
Solohov 1959-ben elkísérte Hruscsovot nyugat-európai és Egyesült Államok-béli útjára. 1961-ben a Központi Bizottság tagjává választották. Beszédei és újságcikkei nagy részében hűséges volt az aktuális politikai irányvonalhoz. 1965-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat.
1984. január 21-én halt meg Vjosenszkajában.

http://www.uhu.hu
Gyűjtemény ::
Irodalom ::
Fordítás ::

minimap